Eltha Mary 3.

MotoszkaDaniel•  2022. augusztus 23. 12:45  •  olvasva: 82

Amikor a bárányok hallgatnak, a juhok hangját hallom. Bégetnek a zárkák rácsain. Még mindig remegek, valahányszor megérkezik az éjjel e farmra a karámon. A főnökömhöz vonzódom, de csak szakmailag és jól érzem magam az akadémián.


Hallgatok a felettesemre, nem engedem a halálfejes lepkét bemászni az elmémbe. Azt mondja, a doktornál félórája megrekedt a jég. Rálépek a táblára, hátha nekem megered a nyelve. Az egykori pszichiáter az érdekéből barátságos, nem pedig emberileg őszintén.


Vilmosról megnyílik és úgy érzem, ebben őszintén igaz minden durva célzása felém a szavakban. Bűnügy felderítésében jöttem segédkezni, nem akadálypályán vagyok teázni. Annyira szégyellem ezt, hogy hibáztam! A bandzsához elmegyek most borozni s szeretném neki kiönteni a lelkem, amúgyis tetszem neki.


Ez hülye ötlet volt Vilihez egyedül kimenni, de honnan tudhattam volna? Látom a lepkét szárnyaiban ébredni. Táblára lőttem már, de itt éles fegyver van és nem ismerem a házat! Nem rezeltem be, de félek a sötétben egyedül haladni.


Most nincsen velem a nagy tudású Jack a szakértelmével, hogy segítő kezet adjon. Mindenem meg van töltve a revolverben és tudom védeni magam, de éppen hol vagyok? Ez most talán a fal? Csak a lélegzetem lovagol az arcomon, a pulzusom a szívemen araszol s a félhomály mutatja helyenként az utat.

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!