Első éjszaka

A terep szemléje keddre esik. Lányok a mosdóban, dolgos kezeiket takarítják a víz alatt. Nyitok az ajtón váltani másik csuhára. Nincsen külön öltöző még, egy hölgy a csinos testére a munka ruháját befejezésben felölti.

A fiúk a lovaknál szorgoskodnak, hányják a szalmát s néhol a portán váltás cseperedő léptei. Jó kör ez lóháton a nők gyűrűjében, kilovagolok velük a határig. Ott szamarak is legelnek.

A műszak végét majdnem félrevert harang csengője jelzi, olyan lelkesen húzza a kisasszony a délceg öltözékében. Odarohanok segíteni. A köszönet érkezése kérdést hoz, hát ez nem lesz bonyolult. Jövő héten új éjjelest avatunk.

Vihar illetve száraz zivatar, ritkás esővel tarkítja. Jól csinálja, csak néhol nézek rá a hét közepétől. Amikor gorillák csörtetnek, odakajtatok. E nyárnak a közepén is nappalosként a gondok megoldva még éjjel kettő előtt.

A lány a holdban nézelődik s olvas. Férfi még nincsen nála, teste az van! Imádom a szemeit, amikor a bizalmát felém táplálja. Kérdez és válaszolok. Félmosollyal befogadja a feleletet: Arcon, homlokon puszilom, barátnő van. Külön nem költöztem vele, de őt hallja most az istállókban nézelődve. Fel is tűnik az alakja. Magamhoz ölelem: mindig számíthat rám vezetőként, ha kérdése van!

II.