Elcsendesült Szent György - Hegy 4.

Az esővíz mossa a kacsokat a dombon? A ház füstje nem jelez, kelnek viszont a bokrok. A gomolygás sarkai éhesek? Tápászkodnak ágyukból, karjaikat vetik a földöntúli égben. Elmosódó eb javasol visszavonulót, mivel mosolyodó szimata szerint el vannak ázva az ültetvények.

Koronák fél szeme szimatolja a fákat, nem igazán az esőre szavaznak. Akkor hát a pipacsok esetleg? Őket meg védi a cserje. A kerítések fatömlöce pedig a gaz biztonságos ölelésében rezeg. Béka a teknője nélkül duruzsol a templom tornyának, a felnőtt bozót a völgyre néz. Alvó árnyék takarja vissza a farkast, melyet most még sakkban tart a pipacs. Nem látott ilyet előtte.

A száraz zivatar érzelmi vihara tanakodik? Búgó tekintete tanácskozásra hívja csukódó ajkát, melyre bajusz nőtt s növi be a szakáll? Az átívelő út borotválja meg? Gyorsan hozzon döntést, mert a foszlányoknak nincs utánpótlása s a hójaguárnak várakozik a hólyaga. Kell a jelentés s azt valahol egy szirtre meg kell engedni. A pára válasza, hogy akkor most a borbély mossa le az arcot vagy sem?

Hófehérke lehunyja szemét, sós zivatarra sem gyűlt össze az igény. A fehér róka szemüveget húz, délebbre lesz az útvonal. Korcs szolgája kevésbé lát a hajától, azért a haszontalan harmat sokat segít! A dinoszaurusz kilövi az irányt rikító kezével, irány dél!

A majmok alszanak, rögvest légzéshez is látnak. Bordó házikó mellett oposszum keresgél vacsora után, az odúja fehér ház mögött van.

Az agg hegyiember ordasát öleli ott fent nyuszi gyanánt, máris fekszik az ágyába. De nem háttal, hanem hasra. Másra már nem volt ereje, igaz? A horkolására úgyis eltangóznak tangafélében a néhol hízott kígyók. A korlát széle megfesti a tájat, alvó mammutot lát? Szép zöld a fű! A koala mackó megnézi búcsúzóul a távolban a tó partját, honnan szerzett magának távcsövet?

Fehér bulldog borulást hoz, de eső itt: semmi nincsen és nem is lesz!