Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Elcsendesült Agria 4.
MotoszkaDaniel• 2020. november 29. 00:24 • olvasva: 185
A csend gondolkodik, hogy megszólaljon – e. Nincs oka a búban töprengésre. Zöldben úszik a kapu s lámpásokat tartanak a kezek.
Alkonyodik és repülőgépek csíkjai hozzák a nap nyugvó ásítását, az aranygömb tetejét lakat zárja.
Azt hinné az elmém, kihalt e környék. Nem! Szétvert bárányfelhő üdvözli vár tetejéről a népet.
Megázott a színpad, mégis vörösben mosolyog. A háztetőről fenyő, a tűi között, gondolkodóan gomolyog.
A levelek elbúcsúztak, a megkopaszodott fák nézik árnyékaikat a bőség áradatában, tükörképeik vidáman úsznak a járdában.
Elmosódott lelkek néznek fel az égre, a mennynek az ujjlenyomata bíborban alszik el. Nők és lányok beszélgetnek egy lerakat előtt éppen? A férfiak és fiúk ennek megörülnek s fények is gyúlnak a közelben.