Ébredő Zalaegerszeg 3.

A várost, örvénylő tölcsérében ragyogja be a hajnal. Ilyenkor még az egér is alszik, hacsak nem egy eltévedt tutajon horkant. A pirkadat rózsaszín haja közelíti Becsalit. Én most magasabban állok, különben nem látom miképpen házikók nyitják a szemüket völgy peremén.

 

Nehezen áll le az áram tüzes vérének mérséklete, utat kell viszont adjon a virradás fényeinek. Menjenek most a silók dolgozni, a termelés lábaira áll. E percek sietve szeretnek gondolkodni.

A sapkás hidegben viszont lopakodik arcát eltakaró fényességben a kelés. A lehelete hörög, de legalább tünteti így el a hideg függönyt. A barátságtalan ködöt a vendégbarát párbeszéd váltja. Kommunikálnak egymással a bércek, a csúcsok és a völgy.

Megköszörüli egyszer még torkát a kelés, az apró füst se kószáljon utcaperemeken. E percek éledésekor a csatornák rácsa sem visszhangzik semmilyen csörgedezéstől. Reméljük, csavarjaik sem lazulnak ki sehonnan a helyeikről. Amíg a torok készülődik, szétnéz a szem, mit tartogat számára a hegy tetejéről a pirkadat. Villogó lámpák koslatnak pékségek üvegén, a túlsó utcán kalács fonott alakja gurul. A csiga kakaóban ad lakomát, amikor hamarosan nyolcat üthet az óra.

A rágcsáló folytatja forgolódását, mert alvásba ringatta a Zala és szerintem még a megyét is elhagyja, onnan meg a sodrás bármerre forgathatja. A felszálló füst nem a veszte, az áramlat meglepheti őt, bármelyik nyílás felé evezve.

A délelőtt első óráinál a ragyogás feláll foteljából és eltöri e hajót, jó ott neki lent. Sötét van, fedezze fel azt az útvesztőt! Nagybácsija, a patkány rátalálhat, azok viszont e percekben nem fogat mosnak? Még ha nem is a legfrissebb gél jut rothadó fogukra.

Kerékpárjaikról leszálló szerelmespár csókja tüzeli fel a reggelt. Hiába, a munkahely az munkahely!

A puff berendezi párnáját a karfákon, a kürt csukja rá az ajtót. A folyón csónakok csobogása bolyong, gyárak sípja fúj riadót.

A pöfékelő szürke függöny a gyárak föld alatti folyosóit járja, ő most sóhajtozás nélkül hallgatózik mozdony fülkéje után. Az ő ideje legközelebb a takarója meleget követően köszönt rá újra, addigis zajossá lesz az élet. Egy fél nap és zendíti zaját a délután!

A csatornák berkeiben, itt a nem is olyan vendégmarasztaló mélyben cseppek szaladása üti fel a csendet. Parkok növényzete sír zsebkendőbe, a pékek fáradtak el vagy későn érő csapadék üdvözölné a sötét falait. Zuhogó van a tündéri folyó határában s felhő sarka Őt közelíti.