Ébredő Vysehrad

A folyam felett szárnyal suhanó hajójával, a kanyart már felkeltette. Nézelődnek az ágak, miképpen oszlik a hajnal gőze. Megjelennek a vitorlások és isznak a tölgyek. A torkolat füstben fetreng. A félsziget árnyéka ereszti e medencébe a friss vizet. 

A vár mellett, a vállán hazai érzelemben fürdő fák szállítják nemes vitézek csókját a partra asszonyoktól. Ez igaz derűben fürdenek a dombok. Alatta az út boldogságban fürkészik, a múlt üzenetét érdes suhogásban szellők gallérján gumik viszik. A koronák a kicsiny kőtengerek mellett a dicső hegyen meghajolnak, a túloldalra füttyentenek. A Turul széttárja eszméit a repüléshez. A meredek fal lejtőjén bojtár szed csokrot a cselédnek, sétálnak a fűben.

A gyökereknek szivárvány csepegtet könnyeket, a szomszéd partról megérkezik a visszhang, a fiatalok gondolata összezár kezeikben. Az induló függöny köszöntőt tart, lányok csipkebogyó szedésére gyalogolnak a szirtekhez.