Ébredő Szekszárd 3.

MotoszkaDaniel•  2021. február 13. 12:21  •  olvasva: 161

Ez az éjszaka vége lehet, mert a fekete elmenekült. A fa égői néznek és beszélnek hozzá.

Hangszerek csónakáznak a járdán s játszanak. Erre egy ablak a szemét nyitja, haját beigazítja, majd kontyba fonja. A hangvillát behangolja a hajnal, aztán köddé válik olvadó gyertyákban. Cseppek jönnek a haranghoz játékot játszani, a dér szitál. A zúzmara kottákban homályt fest. Meleg kabátja nem fázik, ecsetéért nyúl. Álmot is rárajzol, szobrot emelnek a számára templom főhajójára. Meglibben a kolomp, a torony látja.


Mennek aludni a tüzek? Csak kettő ég, a pirkadatban megfésülték a lombok haját. A táblát nézném, csak berúgott; az oldalát mutatja nekem.


Fuvolázó fa, a szemerkélő eső eláll. Trillák tartanak nem hamisan a fürt felé mutat. Madzagon baktatnak, a gombolyag jön a reggelben lámpákat köszönteni.


A hegy megfújja a kürtöt, hogy részéről már a szőlők készülődnek. A napfény fel is siet hozzá. Lejjebb a fák alatti parkban egy lakban valaki rakja a kandallót? Olyan, mintha apró lámpás gyalogolna.

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!