Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Ébredő Dautovo
MotoszkaDaniel• 2021. február 12. 15:43 • olvasva: 14
Tüzel a lángjaival a gömb, így melegíti a mezőt. Fázhatnak a sugarai, mert a csizmái elakadnak a mocsárban.
A fagyott szem zúzmarákról lehel a dombra.
A bíborban érkező hajnalt a pirkadat kilövi az ágyából és köszönti az égboltot szerető karjaiban.
A felhőket összetereli a didergő gomolygás minden tekintete és éledésre nyílnak álmos szemhéjak.
Fogadóban vöröslik az ajtó kilincse, forró az ablaka.
A keleti parton hóember könyököl el, a nyugatin a hópehely füstben mesével deríti mosolyra a telet.
A fürdő gyógyul, strandja remeg. Oszlop zuhanásból kel és üti fel magát áramra, a póznák heverő ágyán beszélgetnek.
A lakok rózsaszín ködben melegszenek a mozdulatlanná dermedt lejtő kávéját hintve cukorral. Porozzák mosakodáshoz
A hápogás megmosakszik az úton, hintaszékben nyugvó szarka kelti szélkakasnak a kávét.
A pontos keléshez kevert nedű ásít, az út melléke csípájában ázik.
Poros cukorban mártózik a gőzben kucorodó jég.
A víz hálósapkája kopog a nyitásért.
A homokbuckák fújhatják fáklyáikat, a tűzkovács parázs lélegzése szusszanatot lehet bele.
Gazdák járulnak a messzi kanyarban a földet művelőkhöz, az oszlop mellett készítik elő a babot zsákokban s paszuly káprázik.
Kalap bóbiskol a karimájában és holnap új díszt kap? Ma csak szalagban részesülhetett. A hímzés hosszabb időt igénylő feladat az égen. Addig is parázslik a masni, hogy megfelelően újjászülethessen. Kavicsok lesznek kővé? Akkor érkezik a reggel.