Ébredő Budapest tíz

MotoszkaDaniel•  2020. december 9. 01:07  •  olvasva: 165

 

Nem szeretne kelni se Buda, se Pest. De miért? A lánc hídja nyolcig duzzog, Ő addig le nem rúgja magáról a takaróját!

 

Az ablakok lusták, nem értem. Nem szeretnének Szerdát? Félszemükre nyitják a reggelt, majd kelnek. Nem sietik el.

 

A víz felkelt, érdekes! Öleli át a lánc lábát és adja rá papucsát. Kell is, hiszen az év vége felé a levegő is veszít erejéből. Amíg a folyón a cseppek hagyják el ágyukat, kicsi sétahajó köszön a nagynak. A hegyen a tarka levelek a zizegés ébresztőórájára párnájukban forogva megtörlik a faágak gallyain szemüket.

 

A háttérben torony teteje s mutatója lép pizsamában az ablakhoz. Önti ki a zaccot és készülődik teához. Kávé kicsivel később rotyog. A reggelnek a tisztelet e kanyarban, később csoszog.

 

A nagy hullámra egy kapu aljában kék hangulat világítás tér magához, a folyó hömpölygése zavarhatta fel. Ez inkább a korai, de ilyenkor már dübörgő forgalom lehet.

 

Az ország háza meghúzza a csengőt, az is csak jelző. A rejtett nap lábai húzzák zoknijaikat a tetőn, gyönyörűen simogatják ágak levelein a melegedésre érkező levegőt.

 

Na, talán Buda már éledni kíván. Pest fodrozódó utcáiról is mozgást látok. A szemét, tárolókban motoszkál s azokba belekapaszkodik a hideg szél. A résekbe a fuvallat be nem fér, lejárt újságpapíroknak rázogatni tudja csak a szélét. Buda kaput nyit s a szemétszállító autó nyilatkozik: A végső ásításra kész!

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!