Ébredő Budapest 9.

Foszlány sejlik a peremen s keljen! Seregbe olvad a teste a többiekkel. Az országházat keltsétek! Miért nem riadóztatjátok gyerekeiteket? A felnőtt korú délután számára az idő még nektek nyergel, papucsaitokat keressétek!

Mellkasotokra tűzgéli melegét a nap indulása, látjátok? Még csak ki sem vagytok rángatva az ágyból.

A folyam a haja kontyaiba virágokat szed és tűzgél. Utána viszitek hamarosan a masniját kötésért? Húgotok kedveli a friss vizet. Persze megértem, előtte fogad titeket a dombok egy szál búb korlátja.

Hajó az sehol, de árnyékokból kibújva: nyikorgásán issza csészéjéből a kávét a móló s ezt meg is érzi lentről valami barna sétáló. Az árnyékban hűsölt eddig. Amíg a motorját izzítja, igyekezzetek platójára. A kezetekben a húgotok számára viszont virággal!

A pirkadat nyitja a szemét a virradásra és sétál a folyó habjai mentén. Ússzatok az ár tajtékára s az utazó fehér rózsákból válogassatok! Feketét láttok? Koszos lett a szára a hordaléktól meg az algáktól. Vöröset erre ritka, ha találtok. A világosakat célozzátok, aztán igyekezzetek a partra velük húgotokhoz. A rakpart masnira köti.

Látszik már? Felébredt a víz. Tükörben nézi, igazítja haját benne a kupola csúcsa.