Ébredés az oázisban

MotoszkaDaniel•  2020. március 16. 16:29  •  olvasva: 173

Ki szól hozzám? Felhők alatt süvítenek bárányaik és csendes a tó. Kéken lebeg ágyán a horizont végén ott messze valahol. Habokat ringatja a hullám, ébred és tüzel. A mólót kelti, az már nem aludhat! Számára szól az evezőlapát, hogy hasára olvad e percek tüzes gömbje s ágyából tessék kászálódni kifele.

 

A part nem jut szóhoz, hadd aludjon! Horgászok ekkortájt a tavon már. Alkonyat villája a magasban. Kikötést váró oszlopok, a hajók tova úsztak. Rajtuk a láncok ébredeznek, azért még nyújtózkodnak.

 

A párna pihe ott fent készül kürtjébe ébresztőt fújni s csipkedje magát a móló, mert a tó kék vize fodrozódik delta habjai lovagjain ide. Csak szép lassan, van még idő! Kettő csomónyi negyedóra egérút futkorászik tempózásával s Ötvös Csöpi nézelődik most már a parton, kezében horgászbotjával.

 

Szemem nyílna, de nem tud. Feszíti a part sötétje. Melegednek a deszkák a kelésben, a tavaszi szerelem szele hessegetné el a tél hidegét, hogy jöhessen zúgó ladikjával a ketyegő hét.

 

Nemrégen sütött ide a hat óra! Megérkezett a tüzes gömb és pilács ecsetjével rajzol sárgát a felébredt partnak. Visszavonul az égalj sötétje, nyolc óra van.

 

Csöpi a keltében nézi a kapást siltje alatt és botját tekerve orsója keresi valahol a láthatáron a kilenc órát. A nyolc, kezdi belesompolygását a sugarakon, a magyar tengerbe!

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!