Ébred a város a hegyen

MotoszkaDaniel•  2025. február 23. 20:35  •  olvasva: 71

Mankójával ballag a tél a havas falakon, mégse fáradt. Hegy s völgy támaszkodó könyöke a támasz, vajon a dolgos hólapát is szór segítő kart e fennsíkon? Néma testében a szél felel, e pihenőn semmi nincs egyedül (a nap piszmogva éledő árnyékában). Na, az kivételesen nem fázik és más híreket hoz. Azt pedig a hó lapátja a járdán egyengeti. Hó lába kel fel olvadásra, a balta a mankóban gyakorol még fa aprításáért a hidegben.

A serpenyő horgoltra sepert tükörjén a tél szónokol, köszönti Őt őszes fehér hajában a sarokban unottan álló hólapát s dologra csoszogva füttyentés indul útjára a fogai között sziszegve el a hideg szavát. Fütyül az ébredés arra, hány fok van, mikor boldog a domb.


A tavasz csókolt keze jönne, de még várnia kell. A reggel hadd nyújtózkodjon egyet a pirkadat ágyában s lélegző karjában, mindjárt jön a napsugár arca a kelés felaljzott íján suhanva. Tűz ég az ébredésben, minden kebelnek jó reggelt kívánva a hegy honfias kebeljén. A vár trombitál szóban harsogó himnuszt s most először nem hamis, akkor énekelheti a reggeli énekét hölgy? Feláll a mikrofon, indulhat a zenekar.

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!