Dobby krém

A házimanó ad a keze selymességére, a csatornában alszik a doh. A tető nyitva, fedje le a nap! Az kisüti a fényt, most pedig kenni kell a tenyeret. Eleve kivasalta egy tölgyfa pálca, a fásli viszont megköti az éjszaka maradék szűrődését.

Nebulók a járdán, a fiúk padkán ülnek s füzeteikre keltik őket a lányok. Mielőtt a tollaik elgurulnak, felülnek.

A fedelet rúgja be valaki, mert motyog fel a gaz érdeklődő szaga. A gyom is tanulna? Most nem fog vagy pedig cédrusos lavórban mártózzon meg, mert: odahever mellé némi fehérnép és elájul. A élesfülű segédtanárok beszédbe kezdenek bot nélkül. Ilyen korán a nap vége előtt a falban, a téglák még nem beszélgetnek.

A tanáriban gyalogolnak szent János bogarai, ám a vadőr oltja a villanyokat. Beletalál a kulcslyukba? Norbert sárkánya tűzbe borítja a szalmát meg a petróleumokat, na világítani sem kell éjszakára!

Tágulnak a jegyzetek, szép betűk ezek. Pajtában a lovak nem álmodnak, a fűbe fekszenek s pihennek. Tiltakoznak, hogy elment a telehold. Egy pálca megszökik az égre, utána kell nyargalni majd.

Egy fiú elveszik a jegyzeteiben, de segítenek neki. Éppen rajta nevetnek. A derülők sapkájára Norbert ráüvölt, többet se lesz kedvük gúnyolódni máson késő esti óra alatt.