Démonok elől menekülve; - Quake vára

Én és Jácint pajtásom részéről a feladat elvégezve. A tudósítás megvan és most már elhagyni Quake kastélyát, nem a boszorkányok vára a mi otthonunk. Azonban valaki titkon lépre csalt minket? Persze hogy nem lehet mindenkinek érdeke, hogy hazajussunk. Az utolsó kerítést én csak egy hátraszaltóval tudom bevenni ugrásban.

Már az előcsarnokban vagyunk s a futólépések zaját hallva a fülünk fellélegez, hazajutunk! Már csak egy ajtón kell átlépnünk, és ím sikerül is. Ám egyvalamit nem látunk Jácinttal és lehet, jobb is. Egy démonnő Vince társunkra akad egy ágyon fekve s diadalittasan izzik fel a szeme. Leguggol Vincéhez és a pajtásunknak csókkal ad valamit, nem igazán sieti el a megcsókolás tevékenységét. /A démonasszony azt mondja Vincének miután az öntudatára ébredt, kapjon el minket s nincs sok ideje. Egy perc legfeljebb és élve vagy holtan kellünk, de inkább élve! Ha kicsúszunk a keze közül, a démonokkal marad szolgának (vagy konc elé lesz vetve ). Ezt a tudást és kultúrát nem viheti át halandó a térkapun. VINCE Pajtásunk átér, de a téridőben ragad; így, átszellemülve. Mi látjuk még Őt, talán legközelebbi alkalommal meg tudjuk menteni. Látjuk Jácinttal, hogy valami nem stimmel (valamit megbabráltak rajta).

Az idővel nem kell törődni Quake folyosóin. Mert olyan lassan telik, hogy az más helyeken olyannak tűnhet mintha megállt volna az idő.

Ildikaw démon látja a kudarcot, szóval az utolsó módon még átkot küld Vince társunkra (e tervezetre). Az átok célt ér, de nem halált hoz. Hanem mindössze megbetegszik. Ildikaw-t számon kéri Quake tornyában a három nővér s fenyegető fojtást küldenek rá, majd megbocsájtanak neki a DRAWN nővérek. A kaput azonban lezárják. Nem lehet többé ide bejutni a fantasztikus Quake vár falai közé, innen nem!

A férfiak nem bánnak ilyen kesztyűs kézzel Ildikaw-val. Sőt, az egyikük még színt is vall, Ő nyitotta meg az átjárót e férfiaknak az Ő világukra, hogy hírét vigyék: milyen dolgok folynak itt. És különben is - folytatja - annyiszor és annyi átjáró megnyitása lehetséges arra a világra (amennyit csak egy boszorkány akarhat illetve kívánhat). (Most körbenéz a többi férfire) Ne feledjék, uraim. Mi boszorkányok vagyunk, Ők pedig démonok. A mi hatalmunk nagyobb.

Azt viszont tiszteletben kell tartanunk, ez az Ő otthonuk. Minket csak megtűrnek.

- Tényleg, Mr. Goldstein. És mi a túróért nem foglaljuk vissza tőlük? Hiszen azt mondta korábban, a miénk volt eredetileg Quake vára. Ja, bocsásson meg. Nem akar rögtön háborút e csinos falak között.

- Egyrészt. Másrészt pedig nemcsak mágiával lehet visszafoglalni valamit, Mr. Whyte. Valószínű, Quake 2. várai közé kerülnek tartósan majd a nővérek. Én mondtam, hogy nekünk megfelel. Miss Drawn azt mondta, nem gond s legyen az a mienk. Egyébként nem mondhatnám, hogy kellemes; vagyis hogyan illik ez a jelző ide inkább? - démonokkal tárgyalni meg.. egyezkedni.

Inas lépbe: Mr. Goldstein! Ildikaw Drawn forró fürdőt vett s készen áll megtisztelni az urakat beszámolójával a Drawn démonlány nővéreket illetően.-Kiváló, John. Küldje be kérem Miss Ildikaw-t. Vacsorázzon velünk./

(álom. A perjeltől már saját fantáziálás, egészen a végéig)