DARKSHADOW

MotoszkaDaniel•  2021. március 7. 18:48  •  olvasva: 161

Ezer ágra süt a felhő, sok a bárány. Boruló fellegek körözése a tat mögött, az érkező estebéd mossa az égboltot tisztára.


Mari lépésenként súrolja kesztyűjében a korlátot, egyenruhája nélkül napozik. Ingje szárad, mert poros volt, férje valami szigetet ágyúzik. Nem kellene, ugyanis nagy része az árnyékba vész és nem mindegyik töltet ér célt.


Mi legyen? Az ég takarója megsemmisült, takarodó csak később! A morajok elhalnak, az árnyak gyarapodnak. Csónakot a vízre, kardot készenlétbe, pisztoly pihenése az övön lézeng.


Ki látja el névvel az úgy néz ki, néptelen szárazföldet? Tűzhányó öleli és nap takarásában a tengerre figyel.


A legénység fele s az asszony partot ér. A hegy gyomra villanyért nyújtja kezét, esteledik a habokon. Ez az alkony zenéje. Mari urával térnek vissza, mert a férfi úgy dönt: verődjön fel a tábor!


Tufa indul útjának, az öbölbe ömlik? Beszínezte a fák koronáját. A levelük e tájon állandóan perzselődik, mindenki lásson neki beszerezni a vacsoráját!

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!