Csörvény várában

Valaki veszekedik a kandallónál, ki áll őrt mellette alabárddal? Valami nyugtalanítja a tüzet, életvidám kalóz lángot fúj. Ez csak bolond, ez nem fog balhét szítani. Egy boltívnyi árnyék növekszik a falra, akkor lesz méretes melege is a tűznek.

Mióta szerelnek látványos kilincset vagy zárfélét egy ivó ajtajára? Ontsa csak azt a meleget fával a kályha, egy túl kíváncsi tekintet bitorolja a boltív árnyékát. De ki ez. valami Goblin? Boszorkány nem zavarja emberek szeszelését, a sajátjai között alkoholizál. És mitől csillog a kezében szorongatott pergamenféléje az egyik végen? Olyan a palástja deréktájban, mintha egy rárajzolt térkép lenne.

Hosszú körme alatt kicsire gyűrött térkép s immáron az asztalnál fehér csuhában egy nő. A rajzon az első oldalon rögtön polgári falusi házak felett vulkánra mutató kalózhajó dereka, ezt látja a szemem a képbe e felhőkben. A lány szeme az idegenre néz és bizalmatlan, együtt mustráljuk a rajta fellelhetőeket.

A templom irányában egy teknős őr lándzsával, ez itt meg egy tüsszögő szikla. E panorámás terasz az egyetlen pozitív e szép lapon s valami lámpa hajlong még. Gondolom én azért, hogy legyen fény. Fehérré lesz a templom, na ettől az ürgétől húzzunk el; mozog a térkép. A csaj elkapja a karomat, de kiszárad a májam! Bátor cselekedni, de fél egyedül az utcán. Igaza van, megérkeztek már a fáklyák. Hé, ez a barátom barátjának az egyik testvére. Haladjunk, mert ez a boszorkány jelmezbe öltözött alak már szabálytalan temetőkről hadovál. A beszéde végén pirosan megvillan a szeme, de csak egy pillanatra. Én nem is észlelem, e lány böki meg lábával a lábamat s akkor még nem értem az okát.

A fogadót elhagyja az idegen, kimegyek aprót pipázni a rokonszenves estébe. A lány megérzése jó volt! Ez a férfi a komám barátjának a testvéreire vadászik, a céltárgy elérése másodlagos. Visszaülve és térve a helyemre egy férfi e gyanús alakra hívja fel a figyelmet, huppanás le a székre s intés a pultosnak egy jó kevert borért. Bűbájos illat kerül mellém csuklya nélkül, hogy láttam - e a férfi vörösre villanó szemét? A testvér a fal felé fordul, kényelmesebbre vált? Én nem láttam azt a tekintetet semmiben izzani, hamarosan viszont lotyogás ki a fegyveres őrséggel ellátott hintó elé.

Nem kincsvadászatra érkeztem, de ölelés után beszállás a bársony ülésekre. Olyan finom e hölgy bőre, melegítem karolással a derekát. A szekér a nyughelyek bejáratáig visz, innentől lehet járkálni nyitott szemekkel. Az utca kövének sincs szeme a pocsolyában, mert ritkák a fáklyák. Szőke a haja a társamnak, szikrát hoz az estébe! Az utolsó ajtóhoz lopózhatunk, hiszen mágus vagyok s a szépre csiszolt körmeim érzékenyek. A komor ajtó nap dísze mosolyodik, lépjünk be!

Ki bandzsít ennyire? Lefokozom erőmmel az őrt, ez ugyanis egy sötét pap volt. Loholjunk tovább, mert a mannám se végtelen. Ki legyezi vörös szakadt függönyökkel ezeket az oroszlánokat? Ez az alak a trónuson meg mérges, hogy egy kopott mellényben járó vacak varázsló túljárt az eszén. Ő volt az ivóban s most a mellette lebegő szőnyegen kíván elrepülni? A nő fogja a kezem, hogy egy ilyen pitiáner valaki előtt ne fedjem fel magam s maradjak csak nyomkereső ószeres. Ő leveszi ruháját és ez sem tetszik már az időközben hegyesfogúvá lett rémnek. A nőket megveti, valamint különben is: a testvérekre vadászik. De nem tudja, miképpen néznek ki!

Az állatok királyai faljanak fel minket! Egy tapasztalt sötét varázsló mióta ejti el a kardját? Samuk repkednek a fejünk felett, de nem minket támadnak. Ki segíti erőinket? Lehet, hogy nem minden entitást érzek? Végülis nem mesterfokozaton eregetek villámokat, meg szükség esetén másokat szívatok. Van itt egy könyv, üssük fel. Ekkora ez a vár? Ez annak a színesen megrajzolt mása.

A szőnyeg a veszett csatát látva elbújik a függöny mögé, de mi innen a harcosokkal s rajta haza kívánunk repülni. Úgy érzem magam, mint egy izomtól duzzadó barbár. Felemelni a kardot és a nívós könyvet is visszük magunkkal tanulmányozni. A nap fel akar kelni, én meg nem. De egy rideg, gonosz erők átjárta erőd falai között sincs kedvem ágyba szédülni a hajnal határán.

(Eye of the beholder III, a félelem alkonya 3. 1993-ban)