Csak Ülök

MotoszkaDaniel•  2018. február 3. 00:27

Kezemben a toll, ami nem lohol. 

Nincsen semmi gondom. 

Így kezdődik garmadikus gondolatom.


Hegedűszó hasal hozzám, 

megpöccintve fülemet.

Táncra perdülnek hajszálaim.


Pianínó kíséri, aranyos kis hangvilla.

Tovább csábítja szemem a fuvola.


Székem ropog, pedig nem mocorgok.

Szétesik alattam? 


Keringőre kér kicsi kis agyam.

Végtelen országutakon rója kilóméterét figyelmem, nem is tud választani.

Melyik áraszt nékem nagyobb pátoszt? nem tudok választani.

Lehengerlő lánggal kis mécses lobog az oltáron.

Fényt hoz nekünk, magamhoz is térek talán.  


Keresik székemet hátulról, de hogyan is reagálhatna? 

Ő is elmerült az autópályán.

A mellettem lévő mozdulatlanul ül és figyel.

Számára is megszűnt az idő.


Az órámra nem nézek, csak felocsúdok. 

Máris vége van?

Estélyiben van a férfi, Ő miért beszél?

Rendeződnek gondolataim, össze tudom már rakni a szavakat.


Köszönöm, hogy ilyen szépet álmodtam.

Még csak szerda van, mégis megmaradt kezemben... a tollam!

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom