Bűvölt habok 2.: Jégverésben 2.

Pontot tesz a hajnal végére a víztükörben magát rendbe tevő nap. A delfin a hullámzó gátakat ugorja át? A kard szárnya töri a fagyott vizet és öleli az emlőst az ágak kihűlt gallyain s csak körvonalazódik a part. A beállt óriási medence töredezik, a kihűlt vastag táblák oszlanak. Hajó veszteglésének olvadás kezdete parancsol megálljt.

Olvad a tenger kapuja az alkonyatban ringatózva e boldog mindenség hideg közepén, sóhajok a cirkáló motorjának szívében. A lapátok reménykedő beindítása nem nyomja el a bálnák párkereső énekét, sötétedés előtt el kellene érni a körvonalaiban napozó szárazföld peremét!

Lassan köhögnek csak be a fogaskerekek, és a sugarak lábaim még szikráznak. Emberre nem leselkedik erre semmilyen veszélyt jelentő emlős. Ők ilyen vizekben fáznak. Hideg ez az áramlat az állkapcsuknak! A test ring a hullámokon, ki tud egyenesedni, a gépezet kevesebbet köhög. Mintha eldobná most a zsebkendőt?

Inkább tartja az égalj a napozó hajlatok subáját, ne feküdjön még le. Ha nulla alá mocorog a mérő szála, a felengedett víz elszomorodva cseppeket jegel és út helyett behajtani tilos jelzés sötétben várakozó kék semmi előtt áll!

Tanácstalan ajkak csatájának forró keringője kazánok fűtött ablakai mögött, a petróleum lámpája rója a ringást. A rángatózó árnyékok lehelik az imát, egy-két cuppogás látni az elindulás lángját. Emelkedő szemhéj s mozgó szemöldök, nem érkezik füst a gép házából és a szervízfalról szemünkbe a fény szökik. A szemöldökök tempós túra botján futnak a homlok tetejére, robaj üdvözli a fedélzetet. A kapitány arcára támadó mosoly az ölelés kedvezményében melegszik. Az orr a mélyből emelkedik!

Irány táplálódik be a dolgos kezek redőjén, zászló szökjél fel az omladozó jég darabjai mellett. Nehogy a hideg a vásznadat felsértse! A napnyugta alja fürödni megy, veszi a törölközőt. Hátrahajol az öröm, kezet szeretne rázni a csókkal. A padlózat ropog, olajért figyelmesen hátra futok. A taton kezdi zuhogását a jég, el kell hagyni az állandó hűvös verem életterét. A korlátok hajigálják a darabokat maguk mögé és oldalra. Ha ránk virrad, bízom benne, nem kopott a tetejük sokat. Ideje, hogy visszaosonjak a fűtött ablakok elé, megnyissam a kupakot és folyékony arany rokonát szintre adagoljam. Jó éjszakát szeretnék kívánni a másodkapitányomnak, Ő viszont az ágyban karolással fektet el. Hallgatjuk a csillagok érkezését, talán nem úszik ide borult ég. Amíg ez minden gondolatom legfontosabb szava, a másodtiszt mosolya, eltalálta az ajkam?

A jég darabjai végig pattognak éjjel. Van, hogy nagyobb darab is. Azért idő, míg ezen a területen átér e nagyobb hajó! A legénység hajnalban forgolódik a jég darabok szövegelésére. A kora reggelben a táblák sehol, a párnám meg üres. Kotyogóra sietek ki, a kávé meleg és cukorral jó! Jég hegyeivel veszi körbe magát a minden békéjében hintázó pirkadat. 

A nőre figyel a kormányos vagy a tájra? Hegyesek ezek a csúcsok, a férfi a kormánynál kell álljon! Zuhannak a mélybe az időnként leolvadt darabok, s az bizony kelt felénk néhány, nagy hullámot. Szép, csak az ember esze a látványba bele ne bolonduljon! E természetes pusztulat hosszú órákig zajlik erre, gyorsabban jön e vidéken az este. Ez Alaszka földje, de megérkeztetek, s horgonyodat nyugodt szívvel eresszed bele e sekélyebb vízbe!