Barna, fehér lány. Kék szemekben (Rebecca) álom

Látogassam meg? Már szedelőzködöm is Pécsre. A szép és napfényes késő tavaszi út fogad, Őérte mindent! Az út ágazik, vele együtt a kíváncsiság is s most dombra fel!

Meg kell találni az egyetemet, Őt még kitikkadva is felismerem. Izgulok, de a kíváncsiságom a kanyarok élességénél is szélesebb. Merre van a szívem lelkének egyetlen királynője? Ő kívánja, hogy járuljak a színe elé.

Babafehér póló s ekkora dekoltázzsal tisztel meg engem? Elkülönülve hozzám, foglaljak helyet és Én vagyok a fotel? Az ölem után arcomat kéri karosszéknek. Ez így több mint elég megtisztelő, szinte nem is várakoztam semennyit se.

A betüzelt szem szikrája a láng nyelvével szemem tükrét pásztázza forróra. Őt nézzem s ne csak a testén legyen a tekintetem. Ez tetszik, mert akkor ez továbbmegy a vágy haladó szekeréről az érzelemre. Én kezdeményezzek és rajta?

Az ápolt fogak tekintete a szem és arc meg ápolt haj után akkor a puszié legyen a szerep? (s megkísérlem rögtön szájra) Meddig szabad a terep? Mennyire szeret? Mert ez már több mint játék.

Én élvezem és akkor egyenrangú lennék vele, akár ma? Ha úgy óhajtja, haza se megyek és maradok vele e hétvégére. Várom a szeme mondatát, mert a dekoltázsa szüntelenül beszél. És Én pedig értem azon dombok szavát.