Barátok között

Izzás az illatban s táncol a fény. Szabad inni, Ő azonban tüzelt vizet nem kér. Ajak úszik a falon, a csinos kacsó miért nem engedi?

Szotyolát ropogtat a tekintet a mennyezeten, na e hölgyet mint barátnőjét felkérni önként? E szimatos kéz is gyorsabb a szónál s e lány is arcra simulni akar?

A láb elfeküdve kényelmesen a díványon, illatba burkolózó beszélgetés. Felhő érkezik, de szakadás nélkül s csukló kérdésére a kobaknak szállítja a csók az ölelő csobogás apró hűsítését.

Még ropni a parketten? Mozog a kéz, csak ki ne izzadjanak az ujjak. Fontosak a zene szárnyalása alatt a búgó szavak, még ha fújnak is helyenként a nyári zubbonyban.

Cefrét a lányoknak? Istenem, hogy e két hölgy folyton csak a szerelemben siklana, de szülésre mosolyodik a döntés. A hölgykoszorú közepén ül a lefogyasztott gavallér pocak, megyünk haza? Mindjárt, csak még párszor meg kell rázni zenére azokat a derekakat.

Lovagló kották a ködben, felkérhetem táncra a hangjegyeket? Tisztelem a topánok ringását, mozognak a derekak és a vállak. Nem hallja senki a decibelek alatt, szabad a pálya a füstben az ének szárnyalásának. Karokat a vágytól duzzadó vállakra s nézek a barátok szemének villanásába. Hány óra van? Még nem gyúltak fel a zárásért felelős búrák árnyai, lehet még koptatni az ütemek adására éhes padlót.

(álom)