Baj

A munkaidőm lejárt, de kettő férfi egy harmadikkal belém kíván kötni.

A nevetgélésük a gőg barátság, védelemre szert kellene tenni.

Jelzem is a személyzetnek, hogy: Gond még nincs, van viszont rá kilátás.

Az igazolványnak és elérhetőségnek fontos a megléte, kijutok innen mindennel s vár másnap is a kórház?

Egy közismert férfi robban elém rövid rőt szakállal és hintázva menetel. Ő önti magából a tréfát és megnyilatkozva magából: Ez az ember őszinte lehet!

Azt mondja, az ő testőrsége alatt állok, mert 'rendelést' adtam le és segít örömmel. Azt nem tudja pontosan, mi a kivitelezéshez a tett gátja, de nem tágít tőlem öt méternél távolabb! 

Talán minden értékemmel, vegyük célba a tulajdon értékeimet! Mint egy kismaci, ez tényleg véd. 

A libikóka nincs, de megvan a vért. Azért kételkedem, mert nagyobb testre számítottam. 

Gyanítom, itt nincsenek a szervezett bűn életének összefonódásai s ezért lett Ő ide rendelve.

Lábakat, észt és szöveget fel. El kell haladni a legények mellett.

Ami az enyém, azt veszem fel. A borostás nyúllal fordulás vissza, ahová jeleztem.

Most nem beszél a mosolya, de nyomós derű hatja át a megbízható hangját.

Ez biztos, hogy nem veszett róka. A kezemet nem fogja, de az ereszek is vigyázzba állnak.

Azok az utca felől, a csövek előtt lógnak. A gyomrom megáll, de nem szorul. 

Végülis nem azzal hitegettek, hogy nem érek haza. Jó, hogy egy félcsenevész valaki hinti a vállam.

Nyomja le nekem a mellém rendelt vadász a kilincset a célhoz. 

Néz rá, hogy mellettem van, csak: Lássák, hogy Én lépek be az ajtón.

/álom/