Az utolsó boszorkány

MotoszkaDaniel•  2020. augusztus 8. 12:39  •  olvasva: 193

/Ajak vibráló érintése az estében/


Hiszel az ő tisztaságában, magával ragad az ördög lángoló jósága.

 

Nem élhetsz az urad nélkül, aki az éjszakában az örök üdvösségnek örül.

 

A béke pipája számodra olyan, mint a fénytelen homok vagy a matt arany. Gyűlölöd, ha füstölög előtted a halál pálcája.

 

Tiszta lappal ér az élet s te más kártya szerint emelkednél az égbe.

 

Siess a fokokon lefelé, utol érhet a kés éle. Az égő gyertyák neked nem ártanak. Adják mindössze a fényt. Lentebb ágyazhat viszont számodra a pokol mélye.

 

Egy út elágazott, egy másikat viszont sajátodnak választhatod. Fekete lett az ég, de nem szeretnéd még a mágia örökké való kínálkozó estéjét?

 

A megváltó néz a távolba. Látod? Ő ráér azon a kereszten. Ha döntöttél, hogy szerinted merre tovább az életben, akár meg is várhatod a következő reggelt. A tüzes gömb nem temeti rád a szénsötét földet.

 

A démonok tébolyult asszonya szentelt vízzel veszik össze s a gyertya fényének ezzel lőttek.

 

Tüzel a forró gömb, fent van az égen. Ha gondolod, imádkozz a kis Jézus apró szobra előtt. Előző éjjel csókot öntött rád a végzős bál, amit félőn, de viszonoztál.

 

Beremeghet előtted a föld, mely maga alá temette az életedre törő gyönyörű démont. Országútra szállsz s barátaid és szerelmed felé vágysz. Nem minden lovas lovagol ugyanakkor egy éjben és nincsen kettő egyforma seprű sem!

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

MotoszkaDaniel2020. augusztus 8. 18:57

@Mikijozsa: Nagyon örülök, hogy tetszett a Miki bácsinak. Akkor megírom a folytatását.

Mikijozsa2020. augusztus 8. 14:17

azt a, ez nagyon tetszett