Az őrjel meder

Ősszel kúszik vissza a küszöb alatt a terrorjárat? A legélesebb elme is tarthat a kutyáktól. Van már azóta sajátja, csak nem veri nagydobra. Vér nélkül nehéz levegőt venni, amikor égő szivart falaznak be egy apátságban távol a világtól.

Az égig érő erdő felhőket kerget a naphoz, hogy megvakítsa. A farkasok ha éhesek, kaparva is megtalálják mögötte a némán beszélőket. Ahol soha nem kondul meg a harang, hogyan kerül kosz a kipucolt örömök karjára? Az eső nem akarja, hogy a sírjára lépjenek.

Ahhoz sem adja a hozzájárulását, hogy szent sír nyíljon. Azt tüsszögi, jönnek a holtak? A hetedik pecsétet melyik botor oldja fel? A poroszok új óvilág eljövetelére várnak a sáron. Vörös csendőr lekapcsol egy lókötőt, annak a barátnője ezután rá is mászhat. A megjövendölt nap hét angyala inkább ne jelenjen meg.

Állandó holdban dörömbölnek a horizonton a fellegek és ki mossa meg az őrs előtt tűzben a lábát? Még csapadék sem tudja csillapítani a bíbor folyók könnyezését. A gyanúsított sajnos megvan, ám ez az ajtó tegnap még nem mutatta meg magát. A monostor potom pénzt ér, az ordasok kulccsal rendelkeznek a pokol megnyitásához a porosz határ e végénél.

Amerre járok, szinte mindig ömlik rám a síró veríték az égből. Állandóan Juditra gondolok és érzi - e még azt, amit Én akkor iránta? A monostorban pap tör rá ordítva a beosztottamra, kaput nyitok s kelek a védelmére határozott szívből. Az atya összetörik eszmeileg s a három lényeges szent szöveg a miénk, csalódásában azonban inkább ölti magára és várja Őt az ördög arca.

(Bíbor folyók 2. 2004)