Az iszonyat sötétje (Halloween 2018)

MotoszkaDaniel•  2022. július 2. 13:02  •  olvasva: 87

Mihály szeme nem fél, kiüresedett a dühében. A pokoltól sem fél, az utcák félnek köszönni neki. Az elme börtönében sem törik meg a borult személyisége, pedig az nagyrészt átformálja a vétkezett elmék erkölcsét. Én egy törékeny nő vagyok takaros arcban a virágzó szememmel, most még merek kicsi dekoltázzsal a járdákon járkálni. 

Magamba fonom a karjaimat a feketébe hajló utcán, ők még boldogok. A napnál nem vagyok szebb, de az éjszakánál igen. Az iskola szekrényéhez nyomnak pár nyamvadt kis csókkal, ez mind az érzelmek tombolása? A kezem mozgatta tollban több kraft van, mint ami ebben az érintésben volt s inkább megyek is a betűimhez.


Mostan akkor ez egy játék? A hét elején engem nyom a barátom a szekrényhez ajkával, a nemzetünk buliján meg máshoz tapad oda mosolyban a csókjával? Én azt hittem a szemem mindent megér az arcom világításával s a fürtjeim rám való lebomlásával. Nem, és neki nem is az kell, ami az ízléses ruhám alatt simul takarásban. Hiába az őszinte és egyenes kinyilatkoztatás, ha egy kalandos ostrom nem hozza meg a szívemnek illetve arcomnak a neki járó érzelmes parádét.


Már bemutattam a családnak is s ez a hála? Elhamarkodott festés sír rám a pilláimról, hogy én nem a kalandok ellen vagyok. Csak úgy voltam, hogy komoly is lehet pár találkozásból. Nem, túlgondoltam e csapongó viszonyt.


Mind disznók és csalók s érzelmekkel játszók a férfiak? Csak a test meg a szex miatt vezetnek meg?!! Nem, inkább más történt e pár napban. Apám barátjában bízom és e srác (ki a fia) nem volt hozzám való, csak e talán szűk percekre.


Ha mosolygok mindössze, tuti nem éget a csókja, ahhoz több kell egy hozzám hasonló lánynak. A szépség nem minden, hiszen bennem ész van a külsőm mellett. Futás az erdőbe, mert valaki mindezen erényeket nem tiszteli és csak az erőből ért szétszórt gallyakban. A néma Misi a nyomomban van és a futásomnak gyorsabbnak kell lennie a lábaimnál. Albínó tojásba öltözött bizarr csontvázak közé esem csakazértis, aztán meg ez kolompok sora a háznál? Ugye, a mamához tévedtem be?


Furcsállom a hóbortját a félelemnél, pedig Ő a szeretetét szeretné kimutatni. Pedig igaza van utólag, csak nekem és anyának tűnik a mama őrült s zavaros indulata hisztinek. Mihálykát leráztam, azonban Ő még a vesztegzáron is áthatol. Neki is lenne gyenge pontja, de azt nem kívánja a nagyérdemű elé tárni? Igen, a gyerekkori otthonára érzékeny s azért tűzzel-lábbal harcol.


Nincs időm sem módom átöltözni, tényleg nem róják az életet tökéletes emberek. De abban hiszek, hogy sok jó és törtető meg egyenes szándék uralja azt. A rossz mindenhol jelen van, keresni sem kell. Elhagytam a fekete kalapom a szép barna fürtös hajamról, én is fegyvert kell ragadjak?


Berendezett és biztonságos e nagy lak, de előbb hasonlít erődre. És Misike még itt is, lát hozzá a romboláshoz. A szívemre hajló nyugszik, azért mindent szétszedni Ő sem képes. Eltűnődöm a száraz szánalomban, hogy e veszélyes alak a mama fiatalkori támadója s bizony már szedhetjük is a csinos pofikánkat mi mind a hárman nők le a pincébe. 


Itt semmilyen élelmiszer nincsen, legfeljebb víz meg a megnyugtató doh. Honnan a búbánatból szúrta ki Mihályka, hogy mi oda levittük a formás popónkat előle rohangálva? Na, a biztonsági rácsok végső fegyverként Őt is meglepik és kár a megrongált bejáratért s az erdőben azért jobb volt a madarak mellett a tücsköket hallgatni e birtok jelenlegi riasztó csendje közepette. 


A tapogások már nem kísértik a szemeinket, van erre tévedő autó? Kijutottunk a mamám várából és tehetjük le a seggünket a platóra. Engem csak az érdekel, hogy e rettentő erő miért ragaszkodik Haddonfield lakóihoz? Úszom a koszban meg a mocsokban, alattam az országút méterei a kilométerekben s futkároznak.


(Michael Myers versek Allyson Strode szemszögéből második évad)

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!