Az éj tekintete 4.

A sarki fény az öbölben beszélget a parttal. A felhők foszlányaikra szakadtak. A villám társalogni szeretne, meghallgatja valaki a szóródó cseppeket?

Szürke fellegek támaszkodása a láb nélküli lovas töredezett csizmáján. Paripája előre engedi majd a pirkadat csikóját?

Lidércek érkezése a fürdésből, szenvedő hamvaik eltakarják a csillagokat. A könnyező föld a megvénült háznál fejfák párbeszédéhez érkezik, nappal nem hallani a sírok gondolkodását.

Félművelt lámpavason hullaként a pokol gyötrelmei jajgatnak. A szellő rablánca hint meg, egy parcellánál sokáig nézelődtek a hánykolódó járda darabok.

Az égre nézve a boltozat lógó alja. Reggeliző hajnal az asztalánál, de kell még neki a gyújtott fáklya. A helyenként megélénkülő szél lehűti az olajat.

/A mű kettő részből épül fel. A közepe tájáig számítógépes játék borítóféléje alapján. Onnantól pedig a végéig személyes képzelgés./