Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Az éj tekintete 3.
MotoszkaDaniel• 2021. április 10. 16:08 • olvasva: 159
Sebesült árnyék könnye potyog a vállon, az iszonyat kötöget keserűségek között és fehér tündöklés átölelő udvara a mellkason. Felszáradt út hagyja el sírását, a kanyarban csikorog a nevetése s talán nem közönyös. A rémület fagyott vére zuhan meg az arcon.
A sminket a levelek igazítják, árny fog nyakon. Hajladozó törzsek szeretete s közben a fül mozgása a csörrenéseikre, ugye egyik dőlő fa sem nyom agyon!?
Fájdalom hasító félelme, farkas vágtat mögöttem vipera elől. A szem házára lopózik a rálapuló, matt tükör? Az éjszaka kongása fordul, a settenkedés gyújt fényt csinos cipőkön. Sétál a foszlány, a jobb szemöldökön sertepertélve.
Óvatos lépések a meggyötört talajon. Csókot rágja a fogam. Az ajak padlásán fullad a levegő, minden lélegzet a kardomban. Ostor loholó csapása a fáradt éjjel markán.
Korhadt fű villog az arcomra, ideges tincsek biztatják a hajszálat. Liheg a lelkem, az óra mutatójánál áll az őt védő üveg. Tornázik a cipőm és kimerült, feltámadó lombkoronákon súrolva a szél hozza a hajnalt.
/Az előzőhöz hasonlóan ez is a (THE) Last Of Us II., számítógépes játék kettő fényképe alapján./