Az ajtók záródnak - Eloszlik a felhő (álom)

Óránkénti járat nyitja fel a szemet az érkezésével, hogy egész óra van és a gerinc indítsa meg a lábakat a felszállásra. A szem hátul talál helyet a főiskolai nap után s helyfoglalás előtt alt hang búg a fülhöz a szőke fürtjében, már szóba se állok vele? Felállva a csevelyhez (az ülés tetejébe kapaszkodva) a dekoltázs felől kezd meséjébe az arc, hogy a borulás elvonja a figyelmet az előadásról. Jók ezek az idők, mert nem kell (még) beöltözni. A nap éledező sugara melegít tanácsot a vállra.

Ha mindenki felszállt, indul a járat az ingyenes súgásában. Azt még nem tudni, jövő héten mi a menetrend. Megkérdezni e fürtöket, mi az elfoglaltsága hétvégére. Azért ily bátor a gondolat hozzá, mert nyílik a dekoltázsa. Az előbb szűkebb volt. Azt mondja még a szeme, egy hallgató nem kíván puszilni vele (pedig Ő szeretné).

Vajon üljön át Hozzá a test? Egy kísérletet megér, Ő még mindig a meséjét mondja. Ebből nem lesz csók, hacsak a nap szeme úgy nem rendeli. (Hallgassuk meg Őt). A bájait a nem túl zárt fehér póló az egymáshoz font karzatok felpolcolják és ez egy takaros, fehér nadrág.

Arról mesél a szája, hogy megcsókolják. Nem kapja meg viszont a hallgatótól, amit akar és ez így neki kevés. Pedig Ő mindent megtesz, most akkor nézzen más férfi után? Na, erre a kérdésre a választ a felleg talán megadja (a busz teteje felett s ezzel indul a talp alatt a menet).