Az ajak örül, hogy adhat. Az agy tudásra szomjazik

Nincsen súlya annak, hogy diák vagyok? Egy barna szemű és tarka lebomló,hosszú hajú ösztönöz csalásra. Látja bennem, a puskázást meg a tétlenséget megtagadom. Dekoltázs nélkül domborodik a világos barnás pulóvere, miképpen tudnám őt átállítani a másik tábor oldalára?

Esélytelenek a szavaim, pedig ez a test jobb sorsra hivatott. Intés nélkül intézi felém mondatát, jöjjek hozzá közel. Ez megtörténik, de én gondolkodás nélkül az ajkára mászom. Egész nap el tudná viselni és én is élvezem. Miért van olyan érzésem, ő nem tart tovább velem?

Nem az a titka itt az igazságnak, hogy az ember nem szeret elmerülni egy jó nő ajkában. Érezni a kellemes csókját, még ha nem is ölel. Csak ha megy az úton, elképzelhető, hogy az ösvénytől több eszmei hordalékot vár. Sajnálom őt, de a csalódottságomnál a felismerés még fájóbb. Egy nagyobb pofon, ő meg nem értem van oda és ennyi erővel bárki csókolgathatja.

A szomszéd padban ülő lány némán helyesli, nem e nő a nyerő az általam keresett szenvedélyes percekre. Könnyes gondolatokkal ébredek rá, igen! Nem mindenkinek igénye, hogy jelentősebben megmozgassák az agyát. Hol is tartottunk? Újra figyelek a tanárnőre, de nem ültetnek más mellé. Formáljam át az elméjét? Az nem lesz egyszerű menet!

(álom)