Az ajak íztelen érintése

Azt beszélik a napsugarak, én nem vagyok hajlandó nőt dugni. Meg hogy talán még meleg is vagyok. 

Majd' féltucat nő érkezik az udvarba tábori ággyal, amit ötödik társuk elé terítenek. Azon feküdjön el elém, én pedig lökjem neki a szünidei tanfolyam részleteiről a rizsát.

Engem néz és a szemembe, de szerintem rám figyel. Nem pedig arra, amit mondok. A többi lányon bikiniféle van s éppen a mellettem ülőt sem takarja sok minden. Leguggolok hozzá, beszélek. Negyedátlagos a nő, a szemei szépek. De csak aránylag. Tarkák, és a haja is barna meg rövid. Az arcomon halad beszédem közben az arcával, halványan mozog közben az ajka és közelít az ajkamhoz. 

Én még beszélni kívánok. A lányok körülöttünk csak figyelik, hogy mi történik. A szeme az egyetlen ami végett rászánom magam, hogy megérintsem ajkammal az ajkát. Miért nem szól? Egy sóhajt sem ad ki a hangszála, lélegzik e nő egyáltalán? Csak lélegzik, ha már idefektették hanyatt mellém. 

Annyira néz, hogy nem is  engedi a szememnek a lejjebb haladást a testére. És e csaj nem akar csókolni? Követi az ajkaimat, de azok finomabbak az egész csóknál. Ezúttal sem lehet Őt szóra bírni részemről. A szélek ízletesek voltak, azzal annyi. Hozzám simul továbbra is még e másodpercek erejéig, és csak néz.

(Romantikusan illetve szexuálisan száraz és tartalmatlan volt ez az álom ahhoz, hogy versbe foglaljam)