Átölelve a sötétben

MotoszkaDaniel•  2020. november 3. 18:57  •  olvasva: 180

A feketénél is sötétebb az éjszaka? E házat a gonosz belakta. A fejed tetejére is állhatsz, Te itt fogoly maradsz.

 

Felbikázott a hangod? E város másik végén is hallatszott. A démon megrángathatja a harangot, nyomodban fertőzött angyalok.

 

Az egyik napjába belehúztad a kolompot? (Harcolj az életedért!) Téged, innen, semmilyen seprű nem ment ki. Az éj csendes odakint s szagtalanul dohos. A másik a csörlőhöz illan. Arcod előtt csünghet a lenyomhatatlan kilincs.

 

Örök, de biztos rabság vagy bizonytalan (vég)kimenetelű, de igaz boldogság? Amíg ujjad az ajkadon baktat, egy sötét kéz emel fel. Igen, de fogalmad sincs, hogy merre?

 

Ne azzal foglalkozz, hogy a semmi terel és a semmibe! E kijárat a számodra hivatalosan tiltott terület! Csókkal ints be az esetleges lázadónak, hogy köszönöd. Zárod az ajtót? A te lelkedben már telítődik az öröm.

 

Alattad fülsüketítő szenvedések moraja a fuvallatban, de fent szárnyalsz. E vesztőhelyek felett néma szemlélő vagy. Amíg rajtad a megtévesztés kesztyűje, rejtve maradsz.

 

A kaput a lázadó fattyú lezárja. Őt soha többé nem látod, de lehet: Azt a csókot, később, máson is beváltja.

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

TothGigi2020. november 3. 19:54

Néma szemlélő vagyok ,és megszólalni sem merek :)