Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Askenázi Szopónyérc /fénykép alapján/ 2019.03.02.
MotoszkaDaniel• 2019. december 2. 21:09
Szemembe nézz, ha feléd sétál tekintetem! Barna vagyok, akár a lenyugvó nap. Ha búcsúzik. IIyen kabátot visel ilyenkor és rám adja. Láthatatlan ez a takaró, mert a szeretet is az, mellyel most átölellek. Feketében köszöntelek ugyan,
de kedvem nem borús, hiszen félmosolyom karol. Támadhatsz rám szavakkal. Kék - barna pillantás fogadja ostromodat, melyet elnyel az engem óvó, fehér fal. Körbe - körbe ugrálok, míg a döntést meghozod. Most fehérben mosolygok rád, tündéri, angyal fehér fogaimmal. Fekete köntös karol át téged, nékem most is fehér fal a szerelmem. Ő vigyáz rám, mióta óvja kobakomat a szürke, kötött fedő. Rám nézz! Most nem feléd, rád nézek! Szemed tüzébe! Mosolygó ez a tűz. Alig tavaszodott ki, sziporkázó színekben pompázom s bokára ereszkedve ábrándozom. Mosolyom hívja a tavaszt, ugye jön? Míg megjön számodra válaszom, eléd terítem a merőleges, avar takarót! Karjaimban száll!