Askenázi Szopónyérc /fénykép alapján/ 2019.03.02.

MotoszkaDaniel•  2019. december 2. 21:09

Szemembe nézz, ha feléd sétál tekintetem! Barna vagyok, akár a lenyugvó nap. Ha búcsúzik. IIyen kabátot visel ilyenkor és rám adja. Láthatatlan ez a takaró, mert a szeretet is az, mellyel most átölellek. Feketében köszöntelek ugyan,

de kedvem nem borús,

hiszen félmosolyom karol. Támadhatsz rám szavakkal.

Kék - barna pillantás fogadja ostromodat,

melyet elnyel az engem óvó, fehér fal. Körbe - körbe ugrálok,

míg a döntést meghozod. Most fehérben mosolygok rád, tündéri, angyal fehér fogaimmal.

Fekete köntös karol át téged,

nékem most is fehér fal a szerelmem.

Ő vigyáz rám, mióta óvja kobakomat a szürke, kötött fedő. Rám nézz!

Most nem feléd, rád nézek!

Szemed tüzébe!

Mosolygó ez a tűz. Alig tavaszodott ki,

sziporkázó színekben pompázom

s bokára ereszkedve ábrándozom. Mosolyom hívja a tavaszt, ugye jön? Míg megjön számodra válaszom,

eléd terítem a merőleges,

avar takarót!

Karjaimban száll!

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom