Arany bárd

Mellesleg terhelik kacsók a korlátot és a zizegő top kapaszkodik a csizmákban lépcsőn lefelé a fogadóban. Az illat megfesti a folyosó derekát. Mit csinál künn a vár alján e két pernahajder a nyélről levált kalapácsfejeik mellett feküdve a porban? Ez az este kelése s indiánt gáncsol ki háta mögött az amazon. A hívatlan őslakos kibukdácsol hátul az ablakon, hogy a hegyekből csapadék révén megduzzadt kút kádjába zuhanjon.

Megtámadták a kocsmát? Rántódjon a kard. A pimasz vendégek alól leültük előtt kihúzni a székeket, aztán csata vége után tömlöcbe a bandákkal! A macska ad alájuk ködöt hányó farkast, aki üvöltésével meg tudja idézni az ördögi lidércfényt sugárzó holdat. Fénylő baltát a lány viszi és lóra, le a hegyről az ölelő honba.

A folyók nem hánynak lávát, puffadt izmaimat is várja a család. Tiszteleg nekünk sok asszonya, férfija s gyereke, a lány leágazik ordassal az erdőnél. Lombok és koronák között nőtt fel folyamok partján. Dús, termékeny esőerdő mélyén.

A barbár személyem vállán a karddal és a viking a kétélű fejszéjével megérkezik a patak völgyébe az elment barát sírjához. Gaztalanítás s virág a fejfához, az én utamnak vége a harccal teli esztendők során. Pár hónap múlva az avalon tülkös érkezik utódaival letelepedni ide a parthoz. E fák alatt a törzsek melege levelek közepette a hideg észak szeles dombjait követően más!