Amikor lehúzzák a rolót

MotoszkaDaniel•  2021. május 24. 18:56  •  olvasva: 157

Adtam az ősöknek pár nyulat. Jó ez így a bőrömben. Költeném is tovább a tömböt, de elered az ablakomon az eső.

Kukackodom az asszonnyal, hogy pár év múlva el tudnék viselni babazsivalyt. Arra ébredem, hogy befeküdtem az asszony isteni illata mellé s az ágyban vele húzom a lóbőrt.


A kutyára riadunk fel szemünket törölgetve az elkésett délelőttben, hogy bevillámlott a fészkébe. Kerítek neki valamit enni. A cicát nem zavarja ez a pár szemnyi. Mondjuk most jön a java, ahogyan nézem az eget. Ő már ugrik is tovább egerészni.


A nő kel fel. Fogalmam sincs, mit vesz magára. Közben ugyanis én kiterülök a heverőre, mint dolgosan elfáradt pele. A kukát nézem meg a csuklyában, szép vadmacska ugrik ki belőle? Így van! Nem képzelődtem el, de ez nem a mienk.


Kiugrom a másik felemmel cseppes vadlesre, miközben berúgva elhajlott ágakat kerülgetek (ekkorát aprított a vihar? Mint egy kisebb nádas). Az Ő kezét kérem, most letisztult az út. Az esőre ráhunyorgok, hogy távozzon. Csak hülyélkedve tátogott a szemem, de tényleg elapad az esés. Még hajítja magát az úszógumik hada, csak nem növekszik a sár. Ez a pici fennsík jó is lesz nézelődésre a csöpögő ágakat követni, mert magasabban fekszik.


A terep járóját kaparják a gallyak. Reggel még esik, a cica az egyik felhőnél ragadt? Nem, társat hozott. Nekem tele ne szülesse a nősténnyel a tornácot! Pár kiscica szívatni meg enni jöhet a rágcsálókat, aztán legfeljebb ivartalanítom.


III. évad

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!