Ameddig a tüdőm bírja

AZ EGYIK GYÉRÍTŐ, A MÁSIK ÁLLVA IS ELÉRI AZ EGET

Mielőtt megindulunk, karban kell tartani a vidéket. Mindig körbe nézem a lovamon a környéket, mennyi vadra kell számítania a puskámnak. Nem a kanális szélén kezdődik a portya, de a felmérés igen.

Ez csak vicc és nem! Azt mondja e vadászidényen a társam, ugorjak a segédje szőrébe s szőrére. Egy gyönyörű vizsla hátán száguldom, először át egy pocsolyán. Aztán jöhet a vágtatása végig e sarok szélén.

Az a baj, hogy nem kapok levegőt a nyergében, pedig szemem elé és az orromba is tárul a mező illata. Az eb szemébe nézek oldalról, szilajan vágtat s érzem a kapaszkodó kezemben a kék szemében a rőtes bőrét.

Egy egész falun átmegyünk, ott pihenőre e nyeregből pillanatra a kutyustól letételt kérek. Nincs karácsony, de Gergely előttem, ahogy három emberrel egyeztet.

Egy előző korból fennmaradt retyó, vizelde előttem és bizony könnyíteni kívánok magamon. Szerettem ezeket, mert soha nem kellett lehúzni. Csak hagyni, hogy a vágatban elfolyjon a vizelet. Még várni kell a lovaglással, továbbra is dugult az orrom.

(álom)