Alvó zajok

Morog és az ugatása rajtam fut. Meg ne repedjen alattam egy ág. Ez az én árnyékom vagy az engem üldöző csaholásé? A leheleted megbújik a sötétben, csak módjával lélegezz. Elnyelte a szemeit lehunyó késő este a vicsorgást? A másodperc vállaira támaszkodva pillants ki a sarokból.

A kényelem szárnyain visznek a talpadhoz álló szandáljaid. Az éjszaka huhog csak? Lopakodj a létrához s a fokain a neszed hátra hagyva billentsed lábaidat az emeletre. A fa lajtorját reggelig rúgd a földre. a tolvaj kulccsal szerezz bejutást az első szintre. Az épületnek van hátsó lépcsője? Mintha egy függő híd árnyéka ott figyelne. Nem kell mostanában a homokba szökkenned.

Ne menj sehová, huzatos a ház. Az ajtókhoz szaladgáljál, valami rángatja a nyílások nyugalmát. Kulcsot viszont mindegyikben tartalmaz a zár. Ezek hogyhogy nem kaptak elfordítást?

Feljegyzések a szürke asztalok s csinos fotelek és pamlagok párnáin. Egy bevetett ágy paplanja alatt régi, működő zseblámpa hunyorog. Rázd meg, illetve cseréld ki elemét. Nincs egy gyertya sem a szekrények ékes üvegpolcain? Kevés, de akad s mindössze némi kanóccal.

Mi volt ez a fehér mögöttem, ami lelibbent? Ja, ezt a lepedőt valaki nem rakta el s kísértetként fuvallattal az éjjeli lámpára érkezett. Ezek régi, de szép ablakok. Mi az, ami még mindig sikong? A puffanáshoz óvatos séta a belső fészer közeléhez. Az éléskamrának is fényben úszik az érzékelője. Ezt az ember nem szokta kulcsra rögzíteni, én most őt is elteszem a szerszámos terem után aludni.

Az áramlat alszik s a kis folyosókkal a gyertyák füstölgő éneklése mellett végre csendesek alattam a léptek! Ideje, hogy hamarosan a tájékozódás s olvasás terhének közepette, lefekvés előtt valamit egyek.