Ahogy szállnak az évek és Hedvig bagoly

Táborokba tömörült csoportok zavarognak a dekoltázsok zúzásában. Egy a csoport, egy a zászló, csak nincs lobogója. A férfiak nincsenek száműzve, de hová lettek beosztva? Ezek kizárólag lányok, akiket látok magam körül és engem is besoroztak.

Inkább itt legyek, mint valami félrefuserált zárkában. Ez a világ más. Nem sötét, szárazon szórakoztató. Az s nem is komor illetve a semmitől sivár. Szóval, szabad vagy és lányokkal alkothatsz. A férfiak osztályba lettek osztva, azonban sok itt a torony.

Illatot a csajoknál még kifejezetten nem érzek, de a fürdésük vagy cicomázásuk után fogok. Arról írok, amiről akarok. Cserébe legfeljebb hallgatom, ahogy egyik másik lány horkol. A Roxfort sehol, nem olyan rossz ez a tábor.

Ahol az út a délután nyelvén vezet, cél van. Az irányzat el nem veszett, mindössze behígult. Hová is tűntek el a pálcáink? A nőké szinten meg van vonva.

Még a baglyommal sem repkedhetek. Domborulat vígasztalódik mellettem tarka barnában illetve ez itt még egy sötét pulóver. Minden út más s nem feltétlenül hosszú. A pálcák változhatnak, de egy az út.

Nyár végén az első napon előfordulhat, hogy meg kell osszad az ágyad más lányokkal. Ha dél felé jár az idő mutatója, gyakorlatot oktatsz? A dekoltált tábor hangulata nem rossz, csak bagoly nélkül nem jut ide hozzám a posta. Az utcákat rója talpamban a lábam s továbbra is asszonyokkal.

Pálcák nincsenek, de társaság igen. Talár sincsen, de öltözék van. Az lehet, hogy itt nincs egyetlen pasi sem. Pálcátlanítva is elsajátítható a gyakorlat, ha rendelkezésre áll hozzá a szilárd elmélet.

(Henry Polter üzenete 2.)