A világtalan csatorna nyúlánk

Klára kel és meg kell fékezni az előrelógó melleket. Csipkéset vesz magára, vágott pulóvert húz rá. Ma németet kell tanítani, szóval ismétel. Egy tanítvány érkezik tíz órára, egy meg a délutáni órákban és tizenhat órára. A délelőtti kisfiútól nem fogad el pénzt, mert... Megtetszik neki? Igen, csakhogy Klára sem annyira idős. A középiskola elsőjét végezte, csak neki már általános iskolában az erős csoportban is jeles eredményei voltak. Persze, hogy kint töltött egy teljes nyarat akkor a volt NDK - NSZK-ban és... lehet, hogy visszamegy? Klárára néz a diák, hogy simogassa. Az arcon halad meg a derekán, gerinc. Belekap a hajába, abba a selymesbe. A csók nem jár a fejében, puszilgatni kezdi az arcát. Klára beteszi Blümchen - Nur Getraumt-ját kazettán és elfekszik. A behatolás megvolt és haladnak a tunkolások. Mit néz a tanuló? Nem a mellét, pedig ott domborodik előtte alig egy kis vágásban. Nem az ajkát, pedig néhol beszél az övéihez mosolyban. A szemét! A rave dal lejár és az ágy is megáll. Klára ruhán keresztül nyúl a tévútra csúszott pántért és nézi a naptárat, mikor van a következő óra. Mondja a fiú, hogy neki tetszett a tanóra. Inkább tanulja ezt, mint az oroszt. A cyrill azért nehéz.

(Február)