A világtalan csatorna nyúlánk

Jövőre Klára szeretné visszakapni a helyettesi helyét. Megfelelőnek tartják a munkáját, ezért kérik a maradását vezetőként. Zsolt beletemetkezve magát, tölti az idejét Anitával. Szombat van, de az ivó kiskorúak részére délben zár. Eléggé megtaperolta a melleit. Most azt hallgatja a csókok után, mit mesél magáról önként Anita. Hogy miért? Mert azt tartja valószínűnek, hogy nem látja Őt többé. És persze. Az is zavarja, hogy majdhogynem a lánya lehetne vagy a legkisebb húga. Odamegy a pulthoz felhajtani valamit. Tényleg, Klárával mi lesz? Anitát is megdugná, de Őt épp ma reggel újra megkefélték. Úgy általában kéthetente. Az se lesz így kóser, gondolja Zsolt. Szombaton nincs biztosító. Egyrész délben zár, másrészt hamarosan ünnepek jönnek. Jól halad Klára a tanítványokkal s úgy éppen, hárman is megdugták. A délutánban vagyunk és a hópelyhek eshetnek, Klára elfekszik a bevetett ágyon. A pulóver a melltartó vonalával marad, a szürkülő ég viszi el a hófellegeket. Eddig esett, most szürkület van. Téli borult idő, csak később szakadozik fel. Tizenhét órára megint jön egy tanítvány. Zsolt elmegy addig ki dolgozni a járda, a garázs, az udvar hótalanításáért. Klára nem néz naptárat, majd csak jövőre. A két ünnep között tud órát ajánlani a diáknak. Nincsen nála annyi pénz. Pedig emlékszik, hogy volt. Klára beteszi a magnóba a TNT - Egyetlen szó szalagját és télen azért nem olyan kellemes jobb időkkel ellentétben. Ez gyorsabb menet, azonban nem fáj neki. Csak kisebbet élvez. Másik tanuló Ő, eddig még nem volt. Klára ezért szeretné, hogy léphessen vissza a helyettesi munkájába, sok lesz neki. Sűrű a nap. Klára az Sandra húga és Ő sincs oda a csókért. Nem kívánja. Annyira, hogy még át sem élte. Ugyanúgy, mint a nővére.

(December)