A varázsló flörtje 4.: A csók óvatos mozdulata

Utas érintésnek az ajakon gyakorlatosan sercegő az útja. Kell még e támadó bűbáj érintése a léleknek? Mindössze igényelnie kell azt az elmének. Egy pálcányi suhintást érez az ajak éppenhogy s nincs eltévedve semmi, ez a Roxfort!

Mit kíván e boszorkány? Éledés van már, ám mi volna ez a kábulás? Csak nem Hermione az, ki Hozzám kiabál? Ébredezőben a varázsló, mi ez a lányzsivaly és zsibongás?

Elnevetett bóknak fellengzős suhanás az érzéki gazdája? Érzi a test a lábat, padon fekvés ez az éledésben talán és hol is a tanár? Elsuhant flörtnek emlékezetes suhanású a múltja, a tűz ropogó lángja beszél még az ajakkal némán? A fiúktól megkérdi majd ezt a varázsló, Hermione mellé kell ülni ezen órán?

Megbántotta Őt a tettem? Nem Én kezdtem e tettet, ám akkor ezennel kiengesztelem s zokszó nélkül oda mellé be a padba elhelyezkedem. Beülve melléje így már egyből jobb a kedve? Adja csak egyszerűen a tudtomra és azt is megbeszéljük, amit nem lehet. Már szól is hozzám, miszerint: most eme pillanatban, hunyjam be a szemem.

Ha az ajak tudna beszélni az elmének, most szólna pár szót és a sercegéssel beszélne. Vak tekintet étkezése lett volna a jó, kóbor bűbáj kóborlása jóindulatú varázslat. De, ugye nincs itt az átok étvágya? Az ajak befejezte a köszönést rajtam, Hermione?