A vadász gyűjteménye

Rozsdában megfáradt huzalok gőzölögnek a kiszáradt falak mögött. Egy hordó meggyulladt s melege van, ezért utat tör magának az ablakokon.

Az elszabadult téglák kapaszkodnak, a szintek összeszorított foggal állják a bakot. Az emeletek csikorgatást izzadnak, lehet kávéval önteni a holnapi napot?

Szellő keveri a rotort, tábortűz köré családok gyűlnek melegedni. Egy menedéket nyújtó sikátor mögötte beomlott? Keskeny kiszögellés padkájáról Gergely atya hirdeti a biztató igét, de csak a hangját látni.

Megmenekült szárnyon botladozva meghúzok egy kóbor pálinkát. Jó erős, de isteni a cseresznye! Öntök belőle a sérülésekre a testemen. Fáj, mint a pokol vígasztalása. A helyezkedő gerendákról rám pottyan még kettő, kemény szesz. A többi igazi, hős címkéjű s három üvegnyi bor! Hol van Gergő? Fülelem az igézetének nyomait, e félromos épületben.

A szemközti tetőszirten hadonászik tüzelő csúzlijával és mielőtt a hátát mutatná felnevetve nekem, áthajít némi nehéz dobozt. Beburkolom sietve a konzerveket piros arany krémével, aztán töltöm finom söréttel a leporolt fegyvert. Nem látom az árnyékomat, besötétedett? Átvetem megviselt cipőimet a morajló tetők túlsó csapására.