A u g u sz t u s 2.

MotoszkaDaniel•  2024. június 2. 01:21  •  olvasva: 15

Talán meg lehet ismételni a fantasztikus délután simogatását s újra itt lépdelnek a lábak s foglalnak helyet a folyópart mellett, a kezén s ülés körbe. A fürdőzések között a száradás beszél és egész nap szereti a víz a test mártózását, elmerül a szem a part berajzolása mellett az uszadékágak lekísérésében. Az alkonyat sem szeretne befejezést s az ágakon halad. Lépésben oldalazva, mértékben lefelé.


Trombitát fúj a töltés, hogy a szél térjen vissza a folyóra s tartja érben azt. A holtágak gyűrűző pereme csahol néhol a botján tapogó víz hátára és a part válasza az, hogy megágyaz neki. A kíváncsiság letapogatja e padlás szirtjét a száraz totyogásban, ez csakhamar a vigyorgó erdő. Tartja a hátát, hogy járható legyen a vállas horolása és ez pedig a törzs, valamint a nyarat tartó fái.


E felüdítő vidék megismerése után a mesketélésben igazolás vissza a tábor helyéhez, a tűz záró gyújtásánál a fehér népe kezdi meg gyűlését. Apró zajok ezek és gombok nyílnak a réteg megjelenése révén s a dekoltázsok színre lépése ez az alkonyat előtt, Ők is szólnának pár szót a nyárhoz elfekvésükben. E változatos és sok színben pompázó dombok szónoklatát hallgatja az erdő s játékukat nézi a nap sütésének kíséretében. Koppintás egy szerzett fadarabra a hang hívásáért, felváltva is lehet énekszóval megszólítani az eget üdeségében valamint távozás előtt majd a tűznek is lehet megköszönni az égését.

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!