A tűznek áramolnia kell

Gyárnál egy férfit megráz az áram és képes az áttetsző külsőre. Azzal bízza meg a tábornok asszony a Szovjetunióból, Bönbak Richárdot vonja ki a forgalomból. Mielőtt az a Vámházhoz érne a bizonyítékokkal, hogy ki jutott hozzá szellem módjára a szekrényben lévő anyagokhoz meg fényképekhez.

A hajtartó hajtortát eszik. Harry is azt teszi meg a többiek, csak az ablakból nézelődik. - Itt van, kedvesem? Nem látom. Merre van, Kata?

Kata befont karral guggol le elé és dörgölőzik az ajkával, a mellével.

- Valami baja van velem? Engedje el magát. Megtisztel, hogy kimondja a nevemet. Nem tárgynak néz engem.

- Katonák vagyunk, nem szörnyetegek. Használok neveket, csak ritkán. Finomak az ajkai. Ez nem műanyag.

- Nem az :D Utálom a szilikont, uram.

- Mondja, Sanyi.

- Telefon jött, Roy. Érkeznek. Azt mondják, valami tábornok asszonyhoz tartoznak.

- Mikorra érnek ide, Sanyi?

- Kora délután, most lesz még csak kora reggel. Alig van hat óra .

- Sanyi, magunkra hagyna? Szeretnék tárgyalni Roy-jal. Négyszemközt a szobában, itt.

- Menjenek, csak. Harry-vel őrködünk.

- Meg is kefélhet, ha akar. 

- Óvszerérzékeny vagyok.

- Akkor élvezzen belém, nyugodtan. Bizalmatlan a nőkkel?

- A fiam elvesztése fájt, hogy le kellett lőnöm.

- Engedje ki a fájdalmát és hatoljon belém. Majd szülök magának egy gyereket. Én nem pótapát keresek magában. A bátyámat megölték meg a szüleimet is. És ha lány lenne az egyik?

- Azt akarja mondani, hogy többet is bevállalna?

- Dugjon meg, ahogyan már meg is kezdte most a mozgást rajtam. Miért? Ha ennek vége, nem érünk rá?

- Zárva van az ajtó, de Sanyi őrzi? Hol van?

- Kint zabálja a tortát Harry-vel. Hallom a mozgásukat. Sanyival van már egy gyerekünk, kint él a Szovjetunióban. 

- Ki vigyáz a gyerekre? 

- Sanyi barátai.

-  Békével jöttünk.

-  Akkor adják át a fegyvereiket és mehetünk tárgyalni.

- Tárgyalni jöttünk és kifejezetten morcos a tábornok asszony, mert megverte valaki az egyik emberét. Magyarázatot várunk!

- Sanyi, menjenek fel az épület tetejére. Kedvesem, maga is tartson vele. Nem az, hogy nem bízom ezekben. A múltkoriak nőtt a bizalmatlanságom.

- Megsértette az egyezményt, amit még az alapításkor írtunk alá. Eltűnt Howard és Henry. Komoly aggályaink vannak Önnel illetve magukkal szemben. Ez magára is vonatkozik, Harry. És az emberem még azt a hírt is hozta, hogy nem kívánják kiadni Sarah-t. Egy veszélyes bérgyilkost. Egy nő szoknyája mögé bújik?

- Az egyezménnyel én magam sem értettem egyet már az elejétől. Azért írtam alá, mert akkor még maguk diktáltak az 1940-es években. Most más a helyzet és maga beszél szoknyákról meg belágyulásról, amikor tábornok asszonyt említ?

- Így nem tudjuk aláírni az újabb megállapodást, mert nyilatkozatot látok itt. Ez elfogadhatatlan! (bejön a hadserege, ami nőkből áll. Széttárt ing és alatta lebegő melltartók).

- Ha Sarah-t nem fogadják el, nincs miről megállapodnunk és feleslegesen jöttek ide. Én meg szeretnék egyezni magukkal, de ha nem hagyják?! 

- Ez a szerződés nem olyan vészes, uram. Nem az van benne, amiről beszéltünk az úton. Meg a Pentagonban valóban. Zárójelben megjegyezném, Én sem írnám alá. (mondja az egyik nő. Megnézik a többiek is.)

- Amíg nem jutunk megállapodásra, nem mehetünk haza. Ezzel lettünk útra engedve, késő estig kell meghoznunk a döntést. Az a szerencséje, hogy a tábornok asszony felhívta a figyelmünket a maga rejtélyes verőemberére. Kénytelenek vagyunk meghallgatni az álláspontját. Hallgatjuk, mert maga Harry-vel az alapító tagok között volt.

/Ez már a tizenhárom óra környéke és Sanyi kipróbál valamit. Elcsalja a lányhadsereget. Mindegyiket megkúrja és egyenként 'rabolja' el őket, (nehogy feltűnő legyen a létszámhány) elvégre e küldöttség barátság megőrzése végett érkezett. Nem biztos, hogy használ. Csak egy próba.)

A szemközti tetőn az áttetsző férfival találkoznak, aki tűzgolyót lőne átra Roy-ra. Elkapják, de még valaki van itt... és bizony rátámad Márton Katalinra. Sanyira is. Meglövi Őt Katalin tűzgolyóval, és egy másik nő alakja rajzolódik ki a semmiben. Lemenekül a lépcsőn. Sanyi ordít utána, hogy menjen utána! A nő autóhoz fut az emeletekről, amivel menekülőre fogja. Márton Kata most messzebbre kell célozzon, ha lőni kíván. Megbénítani tudja a jármű aksiját, lefüstölni nem. Ez messze volt! A nő a metró aluljáró felé fut. Harry a szobából telefonál, hogy egy osztag állítsa meg a földalattit.

Sanyi beviszi a tárgyalásra az áttetsző férfit bilincsben. A lányhadsereg felé fordul az alvezető, hogy a tartalék fegyvereiket is tegyék ki. Sanyi ezután köddé futva magát Katalinhoz inal segíteni. Harry emberei megállítják a szerelvényt, Katalin feljut és Interpol igazolványt mutat. Sanyi beéri s villódzik a Metró világítása és ki lő? - Hasra! - Feküdj! Nem sérülnek meg a Harry által küldött emberek, de honnan jött a golyózápor? Egy női kezet lehetett látni Kalasnyikovval. Férfiak a szerelvényen és Kata felveszi a láthatatlanságot.

Sanyi: - Kinek dolgoznak?

(Verésbe kezd valaki az egész osztagnál.)

Sanyi: - Kinek dolgoznak? Hová tartanak?

- A Kreml melletti hangárba!, kettes raktár a dokkoknál! Esküszöm, ez az igazság. A Szovjetunió tartunk. Csak ne lőjön! A tábornok asszony a megbízó.

(A vezetői fülke felől mozgást látni, Sanyi és Kata igyekeznek oda.)

A tábornok asszony mellét tapizza Katalin.

- Úristen, egy női kéz tapiz. Ki van itt?! (Szép, formás. Mondja a női hang)

Sanyi: - A helyében nem húznám fel, inkább fakadjon dalra.

Kata kezében egy pisztoly és lő egyet az asszony mellé, ekkor leveszi magáról a láthatatlanságot. Meg készül csókolni.

- Jézus, le ne smároljon. Pfuuuuuuuúúúúúúúúúúj!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!! Mit akar tudni?

Márton Katalin: - Van rosszabb hely is a pokolnál, nem tudta? Én az ördögnek dolgozom, magának is azt javaslom. Kicsoda maga? És miért menekült? Miért lőtt ott, ahol a saját emberei is voltak? Beszéljen, mert fogytán a türelmem.

Ekkor visszajön a világítás a villódzás után, a tábornok asszony kikerül a gyűrűből és az autójához készül. A kettő két lövése nem talál, kitér előle Katalin meg Sanyi.

Sanyi a metróvezetőhöz mielőtt üldözőbe venné a tábornok asszonyt. Márton Katalin Interpol ügynök lemarad: - A metró menjen tovább.

- Igenis, uram.

Sanyi nem tudja lefutni az asszonyt, csikorogva elmenekül. Előbb ér az autójához, minthogy Ő beérné. El szeretné ütni, az is csak egy kísérlet marad. A metró béna útvonalon folytatja az útját kanyarogva. Ötszáz yard - on át fut utána, aztán szem elől téveszti a csikorgó autót.

Katalin elsőként ér vissza a tárgyalásra, ahol az alvezető urat nem győzik meg a Roy által elmondottak. Láthatatlanként odamegy megcsókolni Roy-t (és nem szájpuszira), amin a lányhadsereg alvezetője ledöbben. Majd Roy mellé áll. Sanyi is befut, csak pár perccel később.

- Továbbá karót illetve sőt!... lándzsát döfött a szövetségünkbe, amikor Álmos és barátnője legyilkolásának híre jutott el a fülünkbe.

- Kedvesem, mutasd meg magad. Ideje, hogy a pokol megnyissa magát az ördögöknek.

Egy ballonkabátját levevő nőt látnak maguk előtt az elképedt vendégek kellemes színű öltözékben. Alóla melltartó virít rájuk teljes szélességében.

- Én és a megbízott társam tettük el láb alól Álmos honvédot parancsra, amit Roy adott ki. Lacólilla kaszárnyában a Vámvidék laktanya volt veszélyben.

- Lacólilla nem nyithat meg újra, amíg nem ad a számunkra megfelelő kommandós eredményeket. Roy-jal pedig végeztünk, akárki is az. Nem illik bele a mi elveinkbe. Üzenjék meg neki, hogy ki van adva rá a kilövési parancs. Végeztünk!

Roy: - Én vagyok Roy...!

Az alvezető rádiótelefonja csörög és a lányok odaviszik neki. - Uram, írja alá a szerződést. Van itt valami vagy valaki, ami vagy akivel nem tudunk versenyre kelni. Tárgyalni küldtem magukat oda, nem pedig vérfürdőt rendezni. Az is volt az eredeti parancs, az elképzelés a részemről. Azonban ez a váratlan valami közbejött. Aláírja, kérem? Megteszi ezt nekem? Meg kell egyezni velük, nincs más választásunk. Lacólilla nagyobb érdeket képvisel annál, minthogy velük összerúgjuk a port és Én nem akarok háborút. 

- Most hol van? 

- Megtámadtak, nem voltam egyedül. A hajón vagyok és tartok a szovjet bázisra. Tudja, hogy le kell állni a kísérletekkel. Új idők fújnak, Én megpróbálom eltüntetni a nyomokat.

- Értettem, tábornok asszony! Igenis! (Roy-ra és Sanyira, Harry-re néz. Miután aláírta a módosított megállapodást a szabályzat keretében, lekezel a felekkel). Majd megbeszélünk egy időpontot a jövőben, hogy mikor tiszteljenek meg a látogatásukkal a Pentagonban.

 

Harry: - Menjenek el azonnal a Szovjetunióba.

Roy: - És maga? 

Harry: - Tegye, amit mondtam. Katalin és Sanyi nem elég?

Roy: - Jöjjön, kérem. Kérem! Én még tartok valamitől. Mi voltunk az elsők az alapítók közül, magát is megilleti a jog.

/Roy gondolatai helikopteren magában mialatt Harry-vel, Sanyival és Katával beszélget (Utóbbi gyakran kéri a csókját)/. Be kell érnünk azelőtt, hogy ez a titokzatos tábornok asszony hogyismondják? Butaságot tenne a múlt tükrében. Vagy inkább jelen? A mi szempontunkból ezek megbánt és elhibázott bűnök. Vannak azonban olyanok, akik nem kívánnak tudomást venni arról. Hogy a nőket szeretni nem kell. De tisztelni és elismerni a törekvéseiket s munkájukat igen. Ebben a szakmában a szövetség, együttműködés az első. Az érzelmesek másodlagosak. Ha léteznek is, márpedig léteznek. Óvatosan kell bánni velük. Van, aki erről inkább nem vesz tudomást. De ezzel kivívhatja a rendszer haragját. Akik mást akarnak. Az utolsó pillanatig reménykedtem benne, hogy sikerül Howardot és Henry-t más belátásra bírni. A többszöri esélyadásom sem használt. Meg kellett halniuk. Lehet, hogy érzékenyültem és a korral jár. Kezd a számomra fontos lenni ez a lány, Márton Katalin. Sarah nagyon jó kolléga.

Jé, az embereim tényleg nem hazudtak. Itt van a nő. De ki az, aki idetéved ilyen...aránylag fiatalon. Na nézzük azt a medvét. Ha annak elveszik a mézét, a bokrok átverve érezhetik magukat a szovjet erdők alatt.

- Maga elvette az életemet.

- Dolgozhatna nekem. Éppen van két üresedés.

- Nem vagyok eladó.

- Akkor mért dolgozott, Bönbak Richárdnak?

- A barátom volt. Maga megölte Őt. És én megölöm magát!

/Ide most csendüljön fel a Ninja színre lép (1981) utolsó párbajának a zenéje/. Az íróasztal mögül kilépve a tábornok asszony és Márton Katalin méregetik egymást köröket járva, aztán kezdődjön a tűzgolyópárbaj.

Ekkor lép be Harry, Roy és Sanyi a liftből megérkezve.

Roy: - Nyugalom, Kata. Nyugalom!!!!!!!!!!!!! itt vagyunk. Fékezd magad, Sanyi!!!!!!!!!!!!!!! 

Tábornok asszonynak két választása van. Együttműködik a titkosszolgálatokkal vagy megy a börtönbe. Vigyék a szemem elől! 

Harry, értesítse Sarah - t, hogy az embereivel vonuljanak teljes fegyverzetben a Vámházhoz. Emeljenek kordonokat és zárják le a környéket, valamint vezényeljék oda a katonai rendőrséget.

Harry: - Mitől tart?

Roy: - bármitől.

Harry: - Máris telefonálok. (Itt Harry vezérkari főnök beszél. Moszkvából hívom egy hangárból. Mozgósítást rendelek el. Hogy mikor? Egy héten belül zárják le a környéket. Támadástól tart a védelmi minisztérium. Ja, és értesítsék Sarah ügynököt is. Majdnem elfelejtettem. Igen, feltétlenül.) /Leteszi a rádiótelefont./

Roy: - Most pedig tűnjünk el innen.

- Jó, Katalin. Merüljön újra. 

Na, adok most magának valamit. Ezt kell innia hetente egyszer. Sárgaréz oldat és ezzel a víz alatt tud lélegezni. Ezt itt benyomja és akkor a szerkezet a pumpálja a levegőt a kopoltyújába. Ebbe a halszerű valamibe. Az évek során kísérleteztem ki, mialatt maga köddé vált. Én a melltartó alá rejteném, ki keresné ott? Össze van kötve a tüdővel a bőre alatt. Tíz perc levegőt ad és az alatt maga tud merülni. Na, még egy merülés segítség nélkül?

- Jöhet, uram. Utána mit csinálunk?

- Majd kitaláljuk. Na, hadd nézzem azt a sellőt. Utána pihenő. Aztán megint gyakorlás. Edzeni kell a tüdőt. Ezen a földön mindent szabad, ami nyugatabbra törvényellenes. Vagy inkább lehetetlen a túlélés. Nem fázik, Katalin?

- Nem, uram.

- Jó. Holnap már nem gyakorlunk. Megnézem a búvóhelyet majd, aztán Sanyi is jön velünk haza. 

/Harry: - A helikopter készen áll. Indulhatunk.

Roy: - Menjünk egy kört a Sanyi által előkészített bunkerhoz és igen. Akkor előbb hazaérünk. Én sem akarok itt sokáig maradni. Jó a szovjet földön. Mindig imádtam a szépségét, a törvényeitől tartok csal. Bár erről mindketten tehetünk és mi magunk tettük ilyenné. Ez így van vagy így lehet, Harry?

Harry: - Így van! Az idők bármikor változhatnak veszélyessé a veszélyből. Ne beszélgessünk kicsit majd a visszaúton erről Márton Katalinnak?

Roy: - Nem is hangzik olyan rosszul. Tudja, ezek az erdők. Nem is éltek még békében. Vajon egyszer a medve is fogja semlegesen magához venni a mézét?

Harry: - Most hogy megmentett két ártatlan életet és talán az egyiknek meg tudja menteni a lelkét, erre megnyílt az esély. Megyek Katalinért és Sanyiért. Akkor még ma hazarepülünk./

Sanyi és katalin öltözködik, mivel az előbb kúrta meg Sanyi Őt és hatalmas szenvedéllyel élvezett az ügynök.

(A melltartó simulásának hatalma 2.)