A tűz démona 2.

Egy mancs sem fogja kiirtani a gyomot egymaga és mégis van, aki nyugatra tart. Mindig van választás, de mit áldozol be a folytatásért? A fény nincsen meg sötétség nélkül, ott lapul valahol a szél gerjedésénél marka. A tűz vagy az ördög legyen a választásé?

Nem sokban különbözik a kettő. Az egyiknél végig magad vagy, de harcban. A másiknál meg mindent megkapsz és félig vagy csak szabad. A rőt közép kiutat kutatod s nem menekülsz a sorsod elől?

Cseréled az aranyló rudat a tompább rézért? A tükröződésben mi van a harmadik ajtóval? Akkor mindentől messze kerülsz, ami számodra a fény jelentené. A gondolatok soha nem lehetnek eléggé ravaszak.

A kérdéseket szavakban tüzeli értésre juttatásra az ajkad. A szemed nem a kékülést kereső hadonászásban visít a kőfalu énekelő ligeteihez. Ez a vadászok kürtjének sóhaja érted epekedve, hogy a szerető és sötét föld anya nélkül marad. A hazád honra ülhet és nem kell többé hideg sátorban aludni, a sötétség fejet hajt s mától több ember szava nagyobbat nyom a latban. Másik ártatlan, de bűnben fogant lélek támassza a téglák között meg boldog szenvedésben a falakat.

Te démonnak születtél a bűntelenségben és nem kell, hogy ekképpen bevégezzed. A jó nem veti meg a lábát a rossz nélkül, de minden bűn kiváltható a megbánás tébolyult szédülésében. A gondolataid árnyékban várakoznak s a kőfalu malterolt erődje várja a döntésedet? Szabad a néped, neked csak magadban kell elszámolnod az életeddel.

Az első rövid, de keservesen határozott. A csomóra kötés létezése itt nem bűn, hanem létező vezekelés. A másodiknál csettint az elméd és a gyönyör valamennyi szépségében tündökölnek a halandó lelkek a mámor élvezetében, fizetni kell azonban e zarándoklat végén! A harmadik ajtónál a bűn és bűntelen ellenségek, az előbbi csak megbánással teheti be a lábát ide s tisztelni kell a törvényeket.

Az utolsó kamrába ha belépsz, a humor tiszta és nincsenek sértődések a tisztelet tükörjében. Nem lehetsz azonban többé ravasz s a honodat nem ismered. A rókák élére anya mellett apa is kell. A számodra hőn áhított, de nem jóképű pokol ura kell?