A temetőben 4.

MotoszkaDaniel•  2020. november 1. 17:22  •  olvasva: 205

Viasz füstjét érinti a fény, a gyertya állva a mozog. A szél itt van, csak nem hallom. A csepp a tetőről utazik le az aljhoz s áll őrt a halotthoz. A moraj száll fülemhez, csóvák utaznak e sírhely mellett. A kavicsok mozdulatlanok s megbillen a virág szára. Előző évi viaszok megfáradt testeit gyújtja a kezem, hogy világot adjanak s máris árnyék biceg fel a fejfa aljához. A kereszt vetése cikázik mellkasomon és hallgatja, miképpen a gondolataim beszélnek egy szerettemhez. Ahogy a lámpások keresik a bejutást kiljebb, a kerítésen, mászik rám a sötétség, de az emlékeim a sírt, velem ölelik. A szél feltámad, és kéri, hogy menjek. Minden általam feltett kérdést a válasz megleléséhez, viszi le a koporsóhoz, hogy jövőre, a feleletet magamhoz vehessem és újra találkozhassam, letűnt korokat megélt elődeimmel.

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!