Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
A temetőben 3.
MotoszkaDaniel• 2020. november 1. 12:24 • olvasva: 208
Kialszik a fény az utakon, felgyúl a tisztelet a sírköveken. Virágok szirmai fehér vérben fürdenek, amikor lehajol hozzájuk a kancsó. Hiányzol nekem, művész lélek!
A nap elment és nem jön fel a hold. Csak szívem tüze öleli át a fejfát. A könnyek keresik az eszmei társat e sóderon. Számodra hoztam e szegfűket. Engem emeltél fel nehéz idők viharában.
Szikrázó gyufám mielőtt elalszik, érted lobban a fejemben. Most serceg a zsebem, mert nyúlok a hosszú gyertyákért s azok éltessenek lobbanásig! Szóra nyílik ajkam az eltávozott sötétben, a fogak birkóznak a levegővel. Küzdenek a lehelettel. A tisztelet petróleumot gyújt, hogy láthassam kalapodat. Ősz szakállad most is mosolyog. Fehér tündöklés a felhők mögött és takarásában is marad. Az izzás bizonytalan időre elköltözött!
(Szombati Tiborhoz intéztem szavakat)