A tél szaval 5.

MotoszkaDaniel•  2022. január 9. 19:30  •  olvasva: 29

Minden érkező hópehely a szárnyain repül. Ponyvába csavart hegyek.


Sziklában súrlódik a hó s furulyázza a havazást.     


A hegységet öltözteti a hideget, idő mire kabáttá lesz. A halkult kiabálásokat messze az ormoktól szegeket lövöldöző, melegedő kezek váltják kesztyűben. Nézelődő szirtek érkeztek a hó csatájához. Tejfölbe borítja a dombságot a férfiak mosolya, akik nőt segítenek felfelé. Az abba vájt út alatt lányokat segítik a fiúk a csúcshoz, hogy zászlóikat emelhessék. Nem olvadhat kedvességtől a csók, majd ha felértek!    


Vicsorít a hideg kedve s kanyarokban kerülnek megnyitott barlangoknál. A fogai erősek, mint több tömbnyi acél a lökések lehelésében. Szekereken ülve, rezgésben edzi magát sok burkolózó út az útbaeső vágatoknál. Levegőt a csajoknak s ha kell, a srácoknak is a cudar menetben!    


Ilyen magasan felezővonal nem felel. Akkor nem fázik, de mindig ügyelni a lábakra! Amerre a sziklák fennsíkja öleli az egybefagyott kavicsokat, mindig le kell nézni! A szeretet mindenkit megtűr, de az összetartás ad csak biztonságot!     


Gázt oda a palackokhoz, mielőtt ránk lehelne az alkony. Ránézek a bödönömre, csak a táskát bírja a kötelék! Köveket pillantok meg, madár fázó szárnyai? A szemem káprázik, ködvakság is létezik? Át kell libegni asszonyosztagommal szabad csúcsra, a többieknek a tollaimmal az izmaimat túlégetve dobok levegőt az elmúlás kantáros öltönyeiben.

 

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom