A tél szaval

MotoszkaDaniel•  2022. január 9. 16:30  •  olvasva: 25

Foltoznak a jégcsapok. Fehér bakancsban tiltakozik a hó. Tűbe fagyott könnyeket stoppol a sétabot markolata, A pehely arca fütyörész, a sál mögül az úton nyerges kotró.

 

Csurrannak az ereszek, a fagyás remegőn henyél. Befagyott fű vacog a nyergében, a havak szánja gyeplőt ránt tenyeret dörzsölve.

 

A szél időzik a hó alá, patáival kaparnak dermedt tavon. Pár hetet még dideregnie kell a szánoknak. Dermedő délibáb várja a hideg engedését fáradt lovakon.

A fagyás hangvilláját hallani? Helyezkedő kockái ezek a jégnek. 

 

Magában fut a lehelet s arcon teremti a napot, szuszhoz jutnak a sóhajok. A jég nem megy még el.

 

A növények befagyott rügyei hamisan énekelnek. A hóvirág keze megmérődik? berekednek az izmai. A jég siet, a dermedésben minden tapogás tüze az olvadással versenyez. Ez a tükör arcának vergődése a szememhez a kopár szépség karjain.


Törik a jég, hol egy repedt tócsában nézné magát, könny lázad egy jégvirág ruháján. A fagyott lélegzet meghajol, mi zavarja a fellegeket? Vasmadár dől rám fentről, de nem kiált! Jövendölő síléceken sikítanak vonulást a havon szipogó levegőben.

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom