A szél szava, remegés

Érkezés e kastélyba és kihalt. Nem baj, azért vegyük szemügyre. Csúszással leliftezem a lépcsőn egy szinttel lejjebb, mert itt fent gazdátlanok a termek. Csak a fuvallat szellője érinti az arcot, amikor Ő gondolja.

Átlépve a térkapun Én egy másik világból jövök és ugye vissza is érek? Legalább férfiakat látnék, mert nők sincsenek. Tényleg, egyáltalán mit keresek Én itt? Meg kell menteni a hazát? És mitől?

Én sejteni vélem, hol vagyok. Itt azonban nincs semmilyen boszorkány, ki birtokolná a teret őrző kapukat. Éppen ezért 'szállok' alá a toronyból, de ott meg még ha nem is korom. Ám sötét van. Ápropó, hol vannak a fáklyák? És mivel az nincsen, mi adja a fényt? Mert e várban a félhomály féle beszél a szemhez, nincs teljes sötétség.

Hogyan lehet feljutni a bástyákhoz? Az őrség elment vacsorázni? Hol vannak az őrök? A cselédek meg varrnak? Még az álaltok és rágcsálók piszmogását sem hallani. Itt gázolok a kamrák között egérkedve és az élet nyomait keresem.

E birtoknak van egy tava, ami köré felhúzták? A fülem botja töve csobogásba ütközik e homályban úszó falak mentén haladva. Azt értem, hogy talán miért vagyok itt. Azt nem vágom, mi a feladat. Hogy én mit tehetnék eme uradalomban? Jó mocskos ez a víztükör, az égre meredő úszásban sikló felhők lila alakzatát veri vissza (a testük siklásában).

Lidérc súgását hallom és ez a kezdő csarnok, ahol találom magam. Meg kellett találni és megnézni a vár belső tavát? Szép, de ennyi volt a feladat? Azért Én valami összetettebbre számítottam vagy valami másra (s hasonló). Mellettem lifeg a levegőben balra egy ajtóféle átjáró, ez visszavisz a saját világomba? Úgy hétszáz évvel lehetek a múltban, ez nem az én korom.

Számol vissza öttől a kis aranyos, úgyhogy séta s átlépni rajta. Ki tudja, mikor nyílik meg újra? Én boszorkányt nem találtam, embert se. Semmilyen élőlényt, nincs életnek nyoma. A hátam mögött szűnik meg az átjáró és megy az utazás. Látom, ahogy utazom át a korokon. Na, hamarosan szállhatok ki és azért jó volt Quake világában. Csak üres, gazdagon sivár.

Én a maga módján élveztem, csak éppen mit jelentek? Állatok nem voltak, élet nyoma nem volt. Gazdája nincs a környéknek. Suttogások meg fuvallat az van, ami udvarol az elmének. Semmilyen más inger nincs a környezetben, ami életre utalna. Valamilyen módon a szellemvilág jelen van, de az nem számottevő tényező. Arra nem lehet támaszkodni.

(álom. A harmadik mondattól képzelgés, csak próbáltam valami történetet. Mondanivalót szőni köré)