A sötét bércen 2.

Elvonulnál a hátad mögé? Fúj a hó s magasak a tetők. Itt nem támad a rabló és nem mássza meg a magaslatokat a hókotró!

A hegy féltestvére szürke felhőket küld ide, itt maradsz? Billegj lejjebb, az ott egy méretes lak! Centizi a bakancsodat, ami esik. Csak rá ne lépj a lábadra, errefelé könnyű gleccserbe esni.

Az ajtó kivágódik, reteszeld be! Itt minden fából van, de a szellő dühét a tolózár mindig bírja. A csúcsok világítják a keresésed. Ugye, hogy megvan az a gyufa!? Elég az a biztos félhomály, most reggelig rakd össze a kandallóban tűzre a kacatokat.

Arra ébredsz, hogy fuvallat fúvása nem kérdezi benned a hangokat. Elcsendesültek a magasba nyúló vonulatok oldalai, csak az egyenletesen hulló pehely mászkálása poroszkál.

Felteszik a szirtek sapkáikat, fehér csend van. Tapog a hó vaksága? Feküdj vissza nyugodtan, korán van! Nem törik rád az ajtót, ezek csak vándorló szarvasok: a szeles hóvihart követően élelem s a családjuk után kutatva. Tisztulnak a párkányok, hamarosan látható lesz a kopasz ösvény: a tavaszodást ígérő völgybe.