A nő, mint olyan.

A tudatalatti földjén járva ezek dombok meg szintek az országúton és kukákkal randevúzás van. Keresés folyik az elveszett értelem után vagy ez a szexuális rétegmélység soha nem létezett? Aki a társadalmi értelem mélyebb mélységeire kíváncsi vagy azt kutatja, az ilyen konténerekkel fog találkozni és társak is jönnek? Csajok, asszonyok, nők ezek melltartópántokban a dekoltázsok társaságában és igyekeznek válaszokkal szolgálni. Habár e mélységek nem az ördögtől valók lehetnek, mert szikrázásmentes nappal van a sütésben és jönnek e szellemnők. Az előbb még nem voltak itt. Na, mit mondanak? A kérdés az, miért nem poén a világnak, ha nőnemű keresztbe fonja a karját? Milyen mélyre kell leásni az elmében, hogy erre megérkezzen a válasz? Láb busz van, gyalog galopp a juttatás kizárólag. Aki e mélységekbe leás, még kerékpár sem jár neki? A nők velem tartanak és nem fordulva vissza követnek, pedig ez már a sokadik tető. A férfiakat; a hímneműeket tuti nem foglalkoztatja e kérdés, mert a hölgyekkel egymagam rovom az utat. Annyira mégse lehet kihalt e téma, mert a tárgykört kutatva az elmém nem sivatagban jár. Mindössze újabb meg újabb dombok s szintek különbségeinek csarnoka a gyér növényzettel a társunk. Az se baj, ha sohasem nő meg a fű. Csak hátha érkezik a fül meg az elme számára válasz. Még akkor se fog kétségbe esés jönni, ha még jó ideig eltart ez az út. Nem úgy néz ki a láb itt az elme alatt, mintha meg akarna állni a zarándokolásban.

(álom)